A koronaválság gazdasági következményeiről

Több előrejelzés jelent meg azzal kapcsolatban, hogy miképp vészeli át Szlovákia a koronavírus járvány gazdasági hatásait. Mindezek igazságtartalmát nehéz megbecsülni, hiszen az elemzéshez szükséges komoly statisztikai adatok egyelőre nem hozzáférhetőek, a leállás valós mértékéről nem adnak képet. Tehát a gazdaság teljesítményének alakulásáról extrém néha szélsőséges vélemények fogalmazódnak meg. Egyelőre a hozzáférhető februári adatok, amelyek már mutattak némi lassulást, de a valódi márciusi gazdaságleállás mértéke egyelőre nincs számszerűsítve, és félő – mert időközben szüneteltetik a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségét – hogy erről sem fogunk pontos képet kapni. A gazdasági folyamatok napról napra változnak, ahogy a járvány menete is, minderről a releváns adatok nem elérhetőek. Vannak ugyan közvélemény kutatások, sztenderdizált felmérések, de ezek valójában nem a gazdaság valódi teljesítményét mérik, hanem a gazdasági teljesítményről alkotott szubjektív képet aggregálják.  Remélhetőleg néhány héten belül megjelenhetnek azok az adatok, amelyből valós következtetéseket lehet levonni.

 

A helyzetet viszont az is bonyolítja, hogy a sok ismeretlenek közül egyelőre senki sem tud arra választ kapni, mikorra leszünk úrrá az egészségügyi vészhelyzeten, azaz mikor lehet valóban nekilátni a gazdaság visszaépítésének.  Különböző forgatókönyvek persze léteznek arra, hogy az egészségügyi vészhelyzet és az ezzel járó társadalmi lefojtás 1-2 vagy akár három hónapig is eltart, viszont kevesen számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a vészhelyzet nem egyszerre oldódik a világban, azaz a globális gazdaság nem egyszerre kezdheti meg a felépülését, azzal pedig szinte senki sem számol, hogy egy esetleges vészhelyzet feloldása után a koronavírus újra lecsaphat, és még komolyabb gazdasági károkat okozhat.

 

Modelleket természetesen már alkottak a járvány egészségügyi lefolyásáról, ami alapján a döntéshozók megtervezhetik, milyen lépések szükségesek a gazdaság víz felett tartására, milyen lépésekkel lehet visszahozni a teljesítményt, de ahogy említettük ezeknek számos kockázata van, ami például nagyban befolyásolja azt is, hogy a gazdaságmentő intézkedésekre mennyi forrást kell biztosítani és milyen hosszan.

 

A Szlovák Nemzeti Bank becslése

Szlovákiában az első gyorsbecslést a Szlovák Nemzeti Bank elemzőcsoportja tette közzé március 24-én. A jegybank is három forgatókönyvvel számolt, amelyek szerint idén a gazdasági teljesítmény, a koronavírus okozta pandémia miatt 1,4 és 9,4 százalék közötti tartományban mutathat visszaesést. A legvalószínűbb forgatókönyvnek azt tartották, hogy a szlovák gazdaság 2020-ban közel 4,5 – 5 százalékkal csökkenhet, azzal a kockázattal, hogy a koronavírus-járvány hatása akár 10 százalékos visszaeséshez is vezethet. A recesszió átmenetileg 75 000–130 000 embert foszthat meg munkahelyétől Szlovákiában.

 

A forgatókönyveket két hónapos visszaesést feltételezve állították össze, amely visszaesés erőteljes lesz különösen a szolgáltatási ágazatban, és eltérő mértékű kereslet csökkenéssel számolnak a további szubjektumoknál.

A jegybank itt is rámutatott, a szlovák gazdaság nyitott és exportorientált jellegére, így a pénzügyi piacok és az üzleti partnerek jelenlegi helyzete miatt a következő időszak inkább a negatív kockázatok megvalósulása mellett szól.

 

Peter Kažimír, a jegybank elnöke úgy kommentálta, hogy „ezek mind nagyon csúnya számok. De már láthatjuk a fényt az alagút végén. A szlovák gazdasági zúzódások és karcolások ellenére is képes ebből kilábalni. Fontos az, hogy ez a válságos időszak átmeneti, és ahogy érkezett, olyan erőteljes legyen a felépülésünk is.”  Úgy ítélte meg, hogy késlekedés nélkül, erőteljes fellépéssel, ennek az évnek az utolsó hónapjaiban meg kell kezdeni a gazdaság helyreállításét. A válság miatt elveszített munkahelyek 2021-re visszahozhatóak, visszatérhet a termelés és a fogyasztás a válság előtti normális szintre.

 

El kell mondani azt is, hogy Szlovákiában a bruttó hazai termék utoljára 2009-ben, a globális gazdasági válság idején esett vissza 5,5 százalékkal. A jegybank tavaly még 2,2 százalékra becsülte Szlovákia gazdaságának 2020-as növekedését.

 

Az IMF becslése

 

Az IMF közvetlen húsvét után megjelent előrejelzésében úgy vélte, hogy a szlovák gazdaság teljesítménye (GDP) idén 6,2%-kal csökken a tavalyi 2,3%-os növekedés után. Jövőre a teljesítmény a gazdaság felépülése következtében 5%-os növekedést érne el. Az IMF szerint a válság miatt jelentősen csökkenne az infláció is. Idénre az 1,1%-ot prognosztizál a tavalyi 2,8%-os árromláshoz képest. 2021-re az infláció mérsékelten növekedne 1,4%-ra. A folyó fizetési mérleg többlete Szlovákiában a tavalyi GDP 3,2% -ról az idén a GDP 3% -ra, 2021-ben pedig a GDP 2,4% -ra csökken.

 

 

 

Az IMF megemlíti, hogy Szlovákiában a recesszió további negatív következménye idén a munkanélküliség jelentős növekedése lesz. Ebben az évben a 2019-es 5,8% -ról 8%-ra fog emelkedni. 2021-ben viszont 7,4% -ra csökken.

 

A szlovák államháztartási hiány szintén gyorsan fog növekedni az IMF szerint. Ebben az évben a GDP 5,9% -nak megfelelő hiányra számít a tavalyi GDP 1,3% -os hiányt követően. A deficitnek 2021-ben a GDP 2,8% -ára kellene csökkennie.

 

Itt meg kell említeni, hogy az IMF a világ többi országára is készített előrejelzéseket. Ezek szerint a szomszédos országok közül a horvátországi GDP 9,0 százalékkal csökken az idén, a romániai pedig 5,0 százalékkal, a bolgár 4,0 százalékkal, a szlovén 8,0 százalékkal, a magyar 3,1 százalékkal, az osztrák 7,0 százalékkal, a lengyel GDP 4,6 százalékkal, a csehországi pedig 6,5 százalékkal esik vissza. A nagy uniós tagállamok közül a német GDP 7,0 százalékkal, a francia 7,2 százalékkal, a spanyol 8,0 százalékkal, az olasz pedig 9,1 százalékkal csökken 2020-ban az IMF előrejelzésében.

 

A Pénzügyminisztérium becslése

 

Az IMF becslése utén közvetlenül megjelent a szlovák Pénzügyminisztérium makroprognózisa, amelyet a Pénzügy-politikai Intézet (IFP) dolgozott ki. Ebben a szlovák gazdaság 7,2%-os visszaesését feltételezik. A gazdaság fokozatos fellendülését már az év második felében várják, és a következő évre 6,8% -ra becsülik a gazdaság fellendülését. Az alapforgatókönyvükben feltételezik, hogy a szlovák gazdaság és külföldi kereskedelmi partnerei két hónapig jelentősen visszafogottak maradnak.

 

A gazdaság teljesítménye a szolgáltatásokban, az iparban és az építőiparban a második negyedévben jelentősen romlanak. Az év második felében fokozatos fellendülést várnak, bár az ágazatok között ez nem lesz egyenletes, mivel továbbra is fennállhatnak részleges korlátozások – jegyzi meg az intézet.

 

A válság előtti teljesítményt várhatóan 2021 végére fogja elérni a szlovák gazdaság. Az IFP ugyanakkor rámutat arra is, hogy továbbra is magas a jövőbeni fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanság. A világjárvány elhúzódása vagy a második negyedévben történő visszatérése elmélyítené a recessziót.

 

A gazdaságot a prociklikus beruházások, a külföldi kereslet hiánya és a korlátozott belföldi fogyasztás fogja visszahúzni. Noha a lakosság rendelkezésre álló jövedelme nem csökken annyira jelentősen, a háztartások fogyasztását több minden befolyásolja, a fertőzés terjedését megakadályozó intézkedések, a megfertőződéstől való félelem és a jövőbeli fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanságok. A bevételi részt viszont a kormányzati intézkedések részben ellensúlyozzák.

 

A foglalkoztatás az IFP előrejelzése szerint is 2020-ban erőteljesen csökkenni fog, és 88 000 munkahely fog eltűnni a munkaerőpiacról. Az emberek elsősorban olyan szolgáltatási ágazatokban veszítik munkahelyüket, mint például az idegenforgalom, a vendéglátás, a kiskereskedelem vagy a közlekedés, de várható ez az iparban és az építőiparban is. A rövid távú munkát támogató kormányzati intézkedések, a kurzarbeit fékezni fogja a munkanélküliség növekedését. Nélküle jelentős elbocsátások következnének be, és a munkanélküliség közel 20 000-rel lenne magasabb – feltételezi az intézet. A munkanélküliségi ráta a szerintük 2020-ban 8,8%-ra emelkedik. Az elkövetkező években csökkenni fog, de a válság előtti szint felett marad.

 

Az átlagbér növekedése idén 1,6% -ra lassul. Fejlődését vissza fogja az ápolói és betegségi ellátások sok kedvezményezettje, valamint a részmunkaidőért járó alacsonyabb bérek. A reálbér stagnál a gazdasági visszaesés miatt.

 

Az előrejelzése szerint az infláció 2020-ban 1,7%-ra lassul. A csökkenés elsősorban az olajárak jelentős visszaeséséből adódik. Az alacsonyabb olajárak az alacsonyabb mezőgazdasági belépőköltségek miatt szintén visszafogják az élelmiszerárak emelkedését. Az elkövetkező években a gazdaság fokozatos fellendülésével a kereslet inflációjának fokozatos visszatérésére számítanak. Középtávon az áremelkedés eléri a 2% -ot ”– írja az IFP.

 

Vészforgatókönyv

 

A pénzügyminisztérium viszont két vészforgatókönyvében nem zárja ki, hogy a szlovák gazdaság akár a 10 százalékot meghaladó mértékben is visszaeshet.

 

Amennyiben a járvány miatti korlátozó intézkedések elhúzódnak három hónapra, úgy a gazdasági visszaesés elérheti a GDP 12,5%-át – ekkor a teljesítmény 2021-22 fordulójára térhetne vissza a tavalyi szintre.

 

Készítettek olyan forgatókönyvet, melyben a korlátozó intézkedések bár csak két hónapig maradnak érvényben, de a gazdaság felépülése lassabb lesz a vártnál, például a visszatérő megbetegedési hullámok miatt. Ebben az esetben 11,4%-os visszaesést jósolnak, és 2023-ban a gazdasági teljesítmény még mindig 2,5%-kal lesz alacsonyabb a 2019-es szinttől.

 

Ezek a forgatókönyvek is számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a világgazdaság ellátási láncai sokkal lassabban épülnek fel a tervezettnél, és ez gátolni fogja a gazdaság gyors visszapattanását. Ahogy az is kockázatot jelent, hogy kereskedelmi partnereinknél később indul be a gazdaság, illetve a fogyasztás is visszaeshet azon országokban, ahova Szlovákia exporttermékei irányulnak.

 

Mint látható a fentiekből meglehetősen nehéz pontos képet alkotni, amiből bármely döntéshozó kiindulhatna. Konszenzus alakult ki, hogy valós megoldást csak a vakcina előállítása, vagy más gyógymód kialakítása hozná. Jelenleg marad a kármentés, a gazdasági szereplők veszteségeinek tompítása, hogy ne épüljenek le a kapacitások, illetve annak megtervezése, hogyan lehet egy második hullámot kevesebb károkozással átvészelni.

Szlovákiát, gazdasági fejlődésének nagyon rossz stádiumában érte a koronavírus válság. A gazdasági lassulás már a 2019-es év második felében elindult, és a tavalyi évre tervezett 4 százalékos gazdasági bővülés 2 százalékra mérséklődött. A tavalyi a V4 országai közül ebből a szempontból Szlovákia teljesített a legrosszabban. A gazdasági lassulás, illetve a választások közeledtével bevezetett közérzetjavító szociális intézkedések miatt a költségvetési hiány is elszabadult, és normális gazdasági körülmények között is nehézségeket okozott volna a tervezett költségvetési hiány betartása.

A gazdasági lassulásnak több oka is volt. Elsősorban az a téves gazdaságpolitika, amely a külföldi tőke által behozott összeszerelő műhelyek letelepítésére összpontosított. A modell több évig működött, némi beszállítói bázist teremtett, munkahelyeket, enyhe bérnövekedést, növekvő adó és járulékbevételeket.  A költségvetési bevételek növekedéséhez hozzásegített az is, hogy a V4 országai közül nálunk emelkedett egyedül az adóék, ami egyben a munkabérköltségek növekedését okozta. Szlovákia az utóbbi években elvesztette a vonzerejét a külföldi beruházók szemében, és nem tudott új gyárakat létesíteni.

Elmondható, hogy az ország a közepes fejlettség csapdájába esett, ahonnan nem tud továbbfejlődni. A viszonylag olcsó munkaerőre alapozta a fejlődést, amely tulajdonképpen kifogyott, hiszen a munkanélküliség a minimumra csökkent, a hosszú ideig munkanélküli vagy szociális segélyeken lévő marginalizáltakat nem tudta visszahozni a munka világába, így vendégmunkások behozatalára kényszerültünk. A gazdasági ösztönzőket elsősorban a munkahelyek teremtéséhez kötötték, nem pedig a hozzáadott érték növeléséhez, a termelékenység fokozásához. Nem áldoztunk a kutatás-fejlesztésbe. Az oktatás is kívánnivalót hagy maga után, mind minőségben, mind a végzettek gazdaság általi kihasználhatóságában.

 

A helyzeten az sem segített, hogy a koronavírus elleni intézkedések bevezetésének kezdeti időszakában történt a kormányváltás. Így az új kormánynak nem adatott meg a megszokott száz nap, az ismerkedésre, felkészülésre – rögtön komoly döntések meghozatalára kényszerültek. Nem igazán szerencsés kommunikációs formát választottak azzal, hogy szinte minden intézkedésről a születése pillanatától tájékoztattak, tehát nem kiforrott megoldásokat hallott a nyilvánosság, amelyeket utólag sokszor módosítani kellett. Az első napokban érezhető volt, hogy a döntések mögött nem volt meg a szakértői bázis, amely korrekt hatásvizsgálatoknak vetette volna alá az intézkedéseket. Ennek az egyik legjobb példája a kormányfő ötlete a teljes leállásról, amely komoly vitákat okozott a párnapos koalíción belül is.

 

A teljes leállásnak meg van a maga logikája, hiszen pár hét teljes karantén után a járványt meg lehetne fékezni, de semmi sem garantálja – főleg egy ennyire nyitott gazdaságnál – hogy a járvány nem tér vissza, illetve az sem bizonyos, hogy pár hét után a gazdaság teljes mértékben visszaállhatna, hiszen a világ többi része is visszafogottabb keresletet mutat, többek közt a szlovák termékek iránt is.

Komoly kormányzati dilemma, hogy a munkahelymegtartó intézkedésekre összpontosítson, vagy a hitelnyújtások könnyítésével készüljön a gazdaság felépülési szakaszára. Ez egyben arra is dilemma, hogy mennyire merjük elengedni a költségvetést, egyben az adósságot – hiszen a munkahely-megtartó intézkedéseket zömében a költségvetésből lehet fedezni. Itt viszont figyelembe kell venni a meglévő tartalékokat, az eladósodottságot, illetve azt, miképp juthat többletforrásokhoz a költségvetés. A szlovák adósságállomány viszonylag alacsony, hiszen jelenleg kevesebb, mint a GDP 50%-a, és eddig aránylag jó feltételekkel jutott hitelekhez a szlovák költségvetés. Viszont már látható, hogy egyre nehezebb feltételekkel lehet majd hitelekhez jutni. Az új kormány az előző hitelaukcióhoz képest már csak egy százalékos felárral tudott legutóbb kölcsönhöz jutni.

 

A munkahelymegtartó intézkedésekre természetesen szükség van, hiszen ezzel lehet megőrizni a termelői kapacitásokat, illetve vannak olyan vállalatok, szolgáltatások, amelyekre a járvány intézkedései kényszerítették az ideiglenes bezárásukat.  Az új kormány első lépésben a kis- és középvállalkozásokat célozta meg. Természetesen a nagyvállalatok is rögtön beálltak a sorba és pár napon belül maguknak is kikényszerítették a Kurzarbeithez hasonló támogatási formát.

 

Egyelőre a válság egyik legnagyobb veszteseinek az önkormányzatok tűnnek, beleértve a megyei önkormányzatokat is, hiszen bevételeik jelentős része a természetes személyek adóbefizetéseitől függ. A Pro Civis társulás ki is fejezte az önkormányzati finanszírozásának becslését, és szintén három variánsban 6, 16, illetve 27 százalékos bevételkiesést jósolnak. Természetesen minden önkormányzatban számolnak, átterveznek, beruházásokat halasztanak el, vagy csökkentik a fizetéseket.

 

Meddig bírjuk

 

Minden attól függ, mennyi tartalékkal bírunk. Így van ez minden egyes személynél, vállalkozásnál vagy önkormányzatnál.

 

Bár az utóbbi időszakban érezhető béremelkedések voltak, és a felmérések szerint a lakosságnak mintegy fele rendelkezik annyi tartalékkal, amellyel akár hat hónapot is át tud vészelni, de a lakosság 20 százalékának viszont semennyi vagy esetleg egy hónapra való tartalék van. Egyértelmű, hogy ők lesznek a legsérülékenyebbek.

 

A vállalkozók többsége úgy értékeli a jelenlegi helyzetet, mint egy adottat, amelyet semmiképpen sem tudnak befolyásolni. Az egyetlen dolog, amit tehetnek, hogy betartják a kormány rendelkezéseit, otthon maradnak, nem tudnak pénzt keresni, s várják, hová fejlődik a helyzet. A vállalkozókat a teljes bizonytalanság jellemzi, mert nem tudják, meddig tart ez a rendkívüli helyzet.

 

Az Ipsos ügynökség által végzett elemzés szerint a legtöbb megkérdezettnek nagyjából 2 hónapra elegendő pénze van, az is visszafogott költekezés mellett. Akadnak azonban olyanok is, akiknek nincs semmi félretett pénzük a vészhelyzetre.

 

Szüneteltetik a kötelező befizetések átutalását, a hitelek törlesztését, ami bizonyos mértékig könnyít a helyzetükön, de erre semmiképp sem tekintenek úgy, mint megoldásra. Egyes vállalkozók ezt csupán a probléma elodázásának tartják. Valódi segítségnek az elvezetések alóli felmentést és az anyagi támogatást tartanák. Tény, hogy vannak olyan kisvállalatok, amelyek a támogatások mellett is nehézséget okoz a maradék bérek fizetése, illetve a bérleti díjak törlesztése, és ez utóbbira a kormány még nem talált megoldást.

Biztos jó úton járunk?

 

Az intézkedésekről, azok jogosságáról, nagyságáról, hatásiról mindenkinek meg lehet a véleménye, a konszenzus érdekében viszont érdemes volna számba venni, milyen tapasztalatokat szolgáltat maga a válság.

 

  1. A globális gyártási láncok sebezhetővé váltak. Tehát, ha fenn akarjuk tartani ezt a gazdaságszervezési modellt, akkor többfonatú termelési láncokat kell kialakítani, ahol minden láncszemre ki kell alakítani és fenn kell tartani egy helyettesítő megoldást, vállalatot. Kérdés, ez mennyibe is fog kerülni.
  2. Ez a gazdaságszervezési modell nagyon függ a logisztikától, a folyamatos szállításoktól. A legkisebb kiesés, egy-egy szigorúbb határellenőrzés megakasztja a gyártási folyamatokat, a lakosság ellátását.
  3. A nagymértékű városiasodás, a fejlett ipar, az emberek besűrítése szinte melegágya lett a járvány terjedésének. Bár most már országossá bővült a járvány Szlovákiában, de első heteiben a fertőzéstől mentes területek pontról pontra megegyeztek az ország gazdasági éhségzónáival – egyrészt a magyarlakta területekkel, másrészt az észak-keleti régiókkal, ahova eddig nem igazán érkezett iparfejlesztés.
  4. Semelyik állam sem építhet egyetlen ágazatra, arra, hogy a világpiacon majd beszerzi azt, aminek a termeléséről önként lemondott. Jelenleg az egészségügyi védőeszközök piaca omlott még csak össze, de ugyanez megtörténhet a gyógyszerekkel, vagy az élelmiszerekkel, főleg egy olyan országban, mint Szlovákia – amely élelmiszerszükségletének 60%-át kénytelen behozni. Tehát törekedni kell a saját kapacitások fenntartására is.
  5. Kérdés az is, hogy a jelenlegi közgazdasági gondolkodásunkkal magyarázni tudjuk-e a folyamatokat. Maradunk-e annál, hogy az eredményességet a régi módon, a jó öreg GDP-vel fogjuk mérni, vagy újfajta értékek megteremtését és mérését tűzzük ki magunk elé.
  6. Mindenképpen elemezni kell a lakosság változásait. Kérdés miképp alakulnak át vásárlási szokásaink, vagy egyáltalán a vállalt karantén mennyire fogja a munkakedvünket lelohasztani, mennyire leszünk képesek újra felvenni a fonalat.

7 …

 

Új utakra

A legfőbb levonni való viszont az – már amennyiben megfogadjuk a fenti tapasztalatok valamelyikét – hogy semmi sem lesz azonos a válság előtti állapottal. És itt ezernyi lehetőséget lehet megfogalmazni, amelyeket már a közgazdaság elméleteinek néhány eddig perifériára szorított ága hangoztatott. Válaszokat kereshetünk ökológiai, etikai, regionális vagy egyéb szempontokból.

 

És nem csak a közgazdasági szemlélet váltását várhatjuk, de a technológiaváltás területén is forradalmi változásokra számíthatunk.

 

Ebből a szempontból bármely döntéshozónál is hibás az a szemlélet, ha ezt a válságot abban a tudatban akarja legyőzni, hogy megőrizze a régi pozíciókat, a régi kapacitásokat, azért, hogy ugyan ott folytathassa, ahol a válság előtt abba hagyta. Hibás az a szemlélet a döntéshozónál, ha a válságra nem mint lehetőségre tekint, amely a fenti, de egyéb problémáinkra megoldást teremthet.

 

Köztudott, hogy a szlovák gazdaság és társadalom számtalan megoldatlan problémát görget maga előtt. Ilyen a duális gazdaság, a KKV-k lemaradása termelékenység vagy a versenyképesség területén, Ilyenek a regionális különbségek, ilyenek a marginalizált lakosság kilátástalan helyzete, az oktatásunk elmaradottsága, a demográfiai mutatók és ezzel összefüggésben a társadalom rohamos elöregedése. Az iparunk rettenetesen egyoldalú, teljesen az autógyártástól függünk, miközben ebben az ágazatban sérültek leginkább az értékláncok. De ide vehetjük azt is, hogy rettenetesen keveset költünk kutatásra, fejlesztésre, arra, amivel versenyképességünket emelni tudnánk.

 

Globalizáció vagy glokalizáció?

 

A világ a járvány kapcsán ezt a kérdést teszi fel, miközben gazdaságmentő aktivitásainkban mindezt figyelmen kívül hagyjuk. Továbbra is a nagy globális gazdaság visszaállítására törekszünk, miközben lehet, a világ új fordulatot vesz.

 

Egyelőre nem ismertük fel a veszélyt, hogy a válság után bizony jelentős felvásárlások fognak végbe menni, amit azok a nagy gazdaságok vállalatai tudják majd végrehajtani, amelyet kormányuk a felszínen tartott.

 

Nem belátható, hogy mi lesz Európa és benne az euró sorsa. Európa nagyon rosszul és lassan reagált az egészségügyi vészhelyzetre – bár nem voltak meg erre a kompetenciái –, és ez felértékelte újra a nemzetállamok szerepét. A válság gazdasági kezelése kapcsán belendült ugyan Brüsszel, de itt is szembejöttek azok a problémák, amelyet a legutóbbi 2008-as válság óta nem tudott megoldani. Az észak-déli gazdasági különbségek a gazdasági teljesítményben, a versenyképességben, az eladósodottságban. A megoldatlan problémák között mindenképp meg kell említeni, hogy a technológiai versenyben egyre inkább lemaradtunk Amerika és Ázsia mögött, és nem leljük a kiutat.

 

Tervezik, hogy a válság leküzdésére komoly forrásokat megmozgatnak, de erre csak úgy lesz képes, ha átvállalja a nagy adósok hiteleit is egyben, ami viszont már egy komolyabb nagyságrendű EU-s költségvetést feltételez, központi irányítás alatt, adóbeszedési joggal, hiszen az adósságot törleszteni kell. Tehát elmozdulás az Egyesült Európai Államok fel. Persze ez is csak egy alternatíva, amit teljesen áthúzhat a nemzetállamok ellenállása.

 

Sajnos ugyanilyen bizonytalan az euró sorsa, amelynek működését is inkább a politikai akarat, mint a racionális érvek indokolják. Az egyik legnagyobb bizonytalanságot tehát az euró jelentheti Szlovákiának, hiszen egyáltalán nem felmérhetőek az elkövetkező lépések az EU részéről.

 

Persze mondhatjuk azt is, hogy majd valahogy lesz, viszont ebben az esetben kullogni fogunk az események után, és végérvényesen Európa perifériáján maradunk.

 

Nyitókép: edmdigest.com