Az elvesztett EU-forrásokról

Veronika Remišová (Za ľudí), a beruházásokért és digitalizálásért felelős miniszterelnök-helyettes arról számolt be hétfőn, hogy Szlovákia az uniós támogatások kihasználása terén az EU három legrosszabbul teljesítő országa közé tartozik. További súlyos probléma, hogy a brüsszeli ellenőrzések és a támogatások kifizetésének korrekciója után Szlovákiának a legutóbbi, az elmúlt 14 évben2007–2013-as programidőszakban 997 millió eurót kellett visszafizetnie, ebből 599 milliót az állam hibájából. 

 

A rossz irányítás, inkompetencia, botrányok és csalások miatt a Szlovákiát fenyegető károk mértéke végül még nagyobb, mint amire számítottam

– mondta Remišová a sajtótájékoztatón.

Hogyan veszthetjük el az EU forrásokat

Két módon lehet elpuskázni az EU-források merítését.

Egyik az úgynevezett dekomitment, amikor egy tagország valamely operatív programban nem képes lehívni az adott évre tervezett összegeket. Szlovákia ilyen módon, ebben a programozási időszakban (2014-2020) elvesztett 150 millió eurót.

Az összeg legnagyobb része a Tudomány és Innováció operatív programot érintette, amely az oktatási minisztérium alá tartozik. Az akkori kormány, hogy ne vesszen el további összegeket, összevonta az operatív programot az Integrált Infrastruktúra operatív programmal, amelyet a közlekedési minisztérium felügyelt.

De a merítés lassúsága miatt az Integrált Infrastruktúra operatív program is elvesztett 38 millió eurót, illetve a Halgazdasági operatív program is 3 milliót.

A Remišová által említett majdnem egymilliárd euró viszont a pénzügyi korrekciókat, vagy javításokat érinti. Ez tulajdonképp egy büntetés arra, amikor egy EU-s projektben hibát találnak, akár adminisztratív vétséget, vagy tudatos csalást. Azt a tételt, amelyet az EU-forrásokból kellett volna kifizetni, a kedvezményezettnek a saját forrásaiból kell állnia. A dekomitmenttel ellentétben viszont pénzt visszautalják a felelős minisztériumnak, amely ezt az összeget más projektekre felhasználhatja.

A károk nagy részét viszont a miniszterelnök- helyettes szerint az állami rendszerszintű hibái okozták. Szerinte az egymilliárdból 599 millió eurót az állami szervek számlájára kell írni, amit eddig a minisztériumok nem is fizettek ki.

A hibák nagy részét tehát nem a kis kérvényezők okozták. Remišová szerint további 364 millió euró kifizetése kockázatosnak tekinthető, és már vizsgálják őket.

További korrekciókra számíthat Szlovákia még ebben a programozási időszakban 81 millió eurő értékben, és további 350 millió euró kiadás is kockázatosnak tűnik.

A hétéves 13,8 milliárd eurós csomagnak Szlovákia eddig csak a 32 százalékát hívta le.

Bár a lehívások tekintetében még további két évig meríthetne a programozási időszak lejárta után a hét évre szóló költségvetésből, de ez annyira alacsony arány, hogy fennállt a lehetősége annak, hogy komoly összegeket egyszerűen bennhagyott volna a közös kasszában.

Fennállt a lehetősége, de a koronavírus itt is mindent felülírt, és az Európa Bizottság is a fel nem használt összegek könnyített merítését engedélyezte a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kompenzálására.

Lex korona

Remišová be is jelentette, hogy a kormány elé terjesztett egy törvénymódosítást az európai strukturális és beruházási alapok forrásainak felhasználásáról, melynek értelmében egyszerűsödnének a pályázatok kiírásának és esetleges módosításának feltételei. Emellett könnyítenék a hivatali ügyintézést a vissza nem térítendő támogatások nyújtására vonatkozó szerződések esetében is.

Mindezt az is indokolta, hogy az uniós támogatások lehívását Remišová szerint a bürokrácia és a pályázati felhívásokat jellemző hibák nehezítik. Előfordul például, hogy a kérvény benyújtása és a támogatás lehívása között 680 nap telik el.

Ezt a kormány hétfőn el is fogadta. Ezzel mintegy 4,1 milliárd euró-forrást tud felhasználni a koronavírus elleni harcban.

A feltételek könnyítése érinti az Európai Szociális Alapot, amelyekből az ún. kurzarbeitet tudják finanszírozni. Lehetővé teszik az egyszerűsített kihirdetését az egyes európai projekteknek, illetve lehetőséget teremt egyes pályázóknak, amelyek valamely határidő be nem tartása végett estek el a támogatásoktól.

Azzal, hogy Remišová bírálta az előző kormány gyakorlatát, elődje Richard Raši (Smer-SD) beruházásokért és informatizációért felelős korábbi miniszterelnök-helyettes sem maradhatott szótlan, és azzal vágott vissza, hogy

nem csak ők bénáztak, hanem 2010 és 2012 között, Iveta Radičová kormánya is. Raši további védekezése pedig inkább a magyarázom a bizonyítványomat kategóriába illik.

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)
Kép: m.smedata.sk

A márciusi adatok alapján akár igaza is lehet Matolcsynak?

Magyarországon nem visszaesés, hanem növekedés lesz az idén, a jegybank tartja a 2-3 százalékos növekedési prognózisát – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Ezzel megerősítette a pár héttel ezelőtti prognózisát, amely a magyar gazdaságnak éves szinten enyhe, de mégis növekedést jósol. Persze a szakma kétkedve fogadta ezt a véleményt, inkább a 5-7%-os visszaeséssel számoló nemzetközi konszenzusnak hisz.

 

Matolcsy is elismerte: a sorra megjelenő európai növekedési prognózisok sokfajta megközelítést tükröznek. Az európai prognózisokkal foglalkozó pénzügyi-gazdasági intézmények között kettő a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) és a magyar kormánynál is optimistább:

ilyen a lengyel jegybank és az MNB, amelyek gyorsan zuhanó és gyorsan visszapattanó, azaz “V-alakú” gazdasági hatással számolnak .

A jegybankelnök szerint

az első negyedév nem lesz rossz, a második negyedév elég szörnyű számokat produkál, a harmadik és a negyedik negyedév pedig “megfejeli” a korábban kiesett teljesítményt. Ezért merik azt mondani, hogy Magyarországon 2-3 százalékos növekedés lesz 2020-ban

– fejtette ki.

A tények miatt megalapozottnak nevezte az optimizmust, ami reményeik szerint a hamarosan megjelenő első negyedéves GDP-ben is tükröződik majd.

Kitért arra, hogy a kiskereskedelmi forgalomban, a fogyasztásban az eurozónához képest 10 százalékos többlete van a magyar fogyasztásnak az első negyedévben. Ez is a versenyképességet erősítő pozíció – mutatott rá.

Csak szurkolni lehet, hogy igaza legyen Matolcsy Györgynek, mindenesetre érdemes figyelni az adatokat. Már megjelentek a márciusi gyorsbecslések tükrében is érdekes a jegybankelnök véleménye.

A magyar gazdaság márciusban

Bár még nem teljes a kép, de már 2020 márciusában

az ipari termelés volumene 5,6%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. Munkanaphatástól megtisztított adatok alapján a termelés 10,0%-kal csökkent.

A koronavírus-járvány miatt megváltozott gazdasági folyamatok hatása ebben március második felében már jelentős volt.

A legnagyobb súlyú magyar feldolgozóipari alágazatok közül a járműgyártásban volt jelentős a visszaesés, míg a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása kismértékben emelkedett. Az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártásában azonban gyorsult a növekedés üteme. A többi alágazat többségében csökkent a termelés volumene.

2020. márciusban a magyar export euróban számított értéke 7,3, az importé 5,5%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A termék-külkereskedelmi egyenleg 208 millió euróval romlott, de 436 millió euróval többletes maradt.

A szlovák gazdaság márciusban

Így magában ezek a számok elég elrettentőek, de érdemes megvizsgálni például a szlovákiai gazdaság adatait, már ami eddig elérhető.

A márciusi ipari termelés Szlovákiában 19,6%-kal esett vissza. A legnagyobb esést a járműgyártásban tapasztalták, 38,3%-kal csökkent.

Mindez természetesen kihat a külkereskedelmi mérlegre is. E szerint

2020. márciusban a szlovák export euróban számított értéke 19,2%-kal, az importé 11,6%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A termék-külkereskedelmi egyenleg az előző hónapokban 100 millió euró többletet mutatott, ez viszont márciusban -222,8 millió euróval negatívba fordult.

Természetesen a termék-külkereskedelmi egyenlegben a legnagyobb súllyal a gépek és járművek szerepelnek, és sajnos ennél a termékcsoportnál volt a legnagyobb a visszaesés – az előző évi azonos időszak teljesítményének csak 77 százalékát teljesítette.

Ezzel a járművek és gépek a külkereskedelemből már csak 57 százalékban vették ki a részüket, a tavaly márciusi 63 százalékhoz képest.

 

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: nepszava.hu

Mi lesz veled, Európai Unió?

Az Európai Unió (EU) közelmúltjáról és jelenéről érdemes állításokat közzé tenni, a jövőjéről pedig kérdéseket megfogalmazni.

 

Élő közösségként első ízben akkor tapasztalhattuk meg az EU közelségét, jelentős támogatását, amikor ováció közepette, 2001-ben rendeltetésének át lett adva a Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria híd.

Majd örültünk a települések, megyék sikerének, amikor jelentős EU-támogatással valósíthattak meg figyelemre méltó beruházásokat.

2018-ban annak is módfelett örültünk, amikor a Visegrádi Négyek kormányfői Brüsszelben kezdeményezték és kiharcolták, hogy  az EU következő, 2021-2027 közötti költségvetési időszakában is lesz a térség országainak hozzáférhetősége az EU Kohéziós Alapjához.

Vagyis lesz még bőséges keret az infrastrukturális beruházásokra, amelyeknél még ma is „utcahossznyi” a lemaradásunk a Lajtán túli országoktól. Viszont, éppen ők gondolták úgy, hogy Közép-Kelet Európa országai immár túl gazdagok ahhoz, hogy újabb kohéziós forrásokhoz jussanak infrastrukturális beruházásaikra a közösből.

Mégis kaptunk újabb hét évet, talán utoljára.

További hét éven át épülhetnek jelentős EU-támogatással Szlovákiában is utak, vasutak, vízvezetékek, víztisztítók, szennyvízhálózatok. Miközben tudjuk: e területen is „utcahossznyi” távolságra vagyunk attól, amit Szlovákia 2004-ben, az EU-taggá válás idején felvállalt. Főleg a környezetvédelmi beruházások miatt kulcsfontosságú a határidő elhalasztása.

Persze, mi is igyekeztünk alkalmazkodni a közösségi léthez, a családi élethez az EU-n belül. Brüsszeli követelmények mentén alaposan szigorítottuk a költségvetési fegyelmet, komoly környezetvédelmi intézkedéseket foganatosítottunk, erőnk felett járultunk hozzá az EU közös költségvetéséhez, bevezettük az emberjogi és demokratikus sztenderdeket. Hiszen mi is tisztább környezetben, magasabb nívón, biztonságban szeretnénk élni.

Aztán begyűrűzött a koronavírus-járvány

És azóta úgy érezzük: minden megváltozott. Elsősorban azért, mert a járvány begyűrűzésének első négy hetében Brüsszel csipkerózsika álmát aludta. Vezetői úgy gondolták, hogy a kontinensünkre nehezedő óriási egészségügyi és gazdasági teher csakis és kizárólag a tagállamok ügye.

Olaszország segítségére az első hetekben Kína, Oroszország és Kuba sietett. Brüsszel hol volt? A többi EU-tagállam, ahová még nem gyűrűzött be a járvány, hol volt? Hiszen a kölcsönös szolidaritás az EU egyik alapelve.

Később, látva a járvány gazdaságra gyakorolt taglózó hatását, z EU észbe kapott. Napvilágot láttak ugyan tervek, ám máig sem világos mi lesz. Európai Marshall-terv készül, közös európai váltók lesznek, a 2011-ben életre hívott eurósánc (ESM), a következő hét éves költségvetési időszak beruházásait áldozzák fel a gazdaság talpra állításának oltárán, vagy mindezek kombinációja lesz a megoldás?

Éppen ez utóbbi, a masszív beruházások generálhatják a gazdaság felpörgését?

Ne feledjük: egyszerre központi támogatást fizetni a csődközelbe került vállalkozóknak, szanálni, művileg víz felett tartani a gazdaságot, a másik oldalon beruházásokat ösztönözni és megvalósítani, emberfeletti feladat, amely komoly szemléletváltást igényel.

Amit tudunk: az EU korábban beharangozott 1 billió eurós válságkezelő alapja mára 540 milliárdos csomaggá zsugorodott, amelyből 240 milliárdot az Európai Stabilitási Mechanizmus (eurósánc) szolgáltat, 200 milliárdot az Európai Beruházási Bank garanciaalapja, míg 100 milliárdot az EU közös költségvetése a munkahelyek megőrzésére.

Miközben a makroközgazdászok a gazdasági károk hatékony, érezhető szanálásának költségeit az EU-ban 2-3 billió euróra becsülik.

Közben az EU iránti bizalom alaposan megrogyott. Miért is? Az olasz és spanyol segélykiáltásra a kezdetekben Brüsszel egyáltalán nem reagált, majd jóval később feléledt, észbe kapott. De már későn, hiszen a kór hihetetlenül elterjedt. A járványnak el kellett érnie Németországot és Franciaországot, hogy elhiggyék: nagy baj lehet.

Brüsszel elképedve, tátott szájjal figyelte, hogyan omlik össze a schengeni rendszer, hogyan zárják be a tagországok a belső országhatárokat uniós koordináció, összehangolás nélkül.

Ezzel párhuzamosan szertefoszlott az EU négy szabadsága: a személyek, az áru, a szolgáltatások és a tőke határokon átnyúló, szabad mozgása. Ideiglenesen vagy tartósan?

Emlékszünk még arra, amikor a Lisszaboni Egyezményben 2010-re azt tervezték, hogy a világ gazdaságának és fejlesztésének elsőszámú motorja Európa lesz? Amikor az EU belátta, hogy e célkitűzés megvalósíthatatlan, 2020-ra tűzte ki az ambiciózus terv megvalósítását.

Megtapasztaltuk, 2020-ra hova jutott.

Főleg a dolog erkölcsi, szolidaritási oldalát tekintve. Mondhatnám, az EU alap értékeinek szemszögéből. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen és biztosai szó szerint 5 perccel 12 előtt láttak a tűzoltáshoz,

hiszen a nemzetállamok időközben rádöbbentek: vagy maguk oldják meg súlyos gondjaikat, vagy senki.

És ez bizony felvetheti az EU szükségességének és erejének kérdését, mert ha a bajban nem segített az EU, akkor a tagországok mikor számíthatnak rá?

Ezt még inkább tetézi az EU 500 millió polgárának bizalma az országok feletti szövetség iránt, amely alapjaiban rendült meg február óta. S a 2015 óta begyűrűző, hullámokban erősödő és gyengülő migrációról, amely alaposan megosztja a Lajtán túli és a Lajtán innen élő európai nemzeteket, szót sem ejtettünk.

Arról sem, hogy a minap alapjaiban sérült az EU kulcsfontoságú stratégiája, amely az egymás iránti tiszteletről, partnerségről és támogatásról szól, amikor az egyik szövetséges, Románia köztársasági elnöke a másik szövetséges, magyar nemzet ellen rendezett éles kirohanást olyan témában, amely a EU-t alapító tagok esetében teljesen természetes, ezáltal az egész EU-ban természetesnek kellene, hogy legyen: a regionalizmus, önrendelkezés, önigazgatás és szubszidiaritás témakörében.

Mi lesz veled, Európai Unió?

 

(Írta Farkas Iván. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: blogs.lse.ac.uk

A méhecske és a kormányprogram

A kormány bemutatta a programját az elkövetkező évekre. A feladatot teljesítették, és talán nem is rosszul, hiszen mindenre igyekeztek odafigyelni, és nehezen talált rajta bírálnivalót az ellenzék és a parlamenten kívüliek. 

 

A felvidéki magyar politika szereplői közül többen kifejtették a véleményüket. Volt, aki sikeresen lefordította a kormányprogram szinte minden egyes részét, volt, aki néhány pontban fogást is talált. Ezek közül kiemelném a Farkas Ivánét, aki szerint

a helyzetre való tekintettel krízis-kormányprogramot kellett volna elfogadni arra az időszakra, amíg a veszélyhelyzet, esetleg a szükségállapot tart.

Farkas Ivánnak kétségkívül igaza van abban, hogy úgy készítettek tervet a kormányzásra, hogy a mai nap lehetetlen meghatározni, meddig tart a járvány, meddig kényszerülünk mi és a gazdaság elszenvedni a kényszerintézkedéseket, ennek következtében azt sem tudjuk, mekkora lesz a mozgástér, a költségvetési keret, amivel a kormány számolhat.

Talán ezért is lelhető fel több bizonytalanság a feladatok között, hiszen számos problémánál a „megtesszük” helyett a „mérlegelni fogjuk” megfogalmazás szerepel.

Ez az álláspont annyiban is érdekes, mert sokak szerint a koronavírus nélkül is beütött volna a válság – bár másmilyen görbével.

A krízis jelen volt már 2019 februárjában is, igaz, ez akkor csak gazdasági lassulásban nyilvánult meg, amit a koronavírus-járvány csak felerősített.

Olyan megoldatlan problémák sorakoznak, mint az ország versenyképessége, a duális gazdaság kialakulása, ahol egyre csak nő a szakadék a termelékenységben a nemzetközi nagy- és a hazai kisvállalatok között, a demográfia, a társadalom elöregedése s vele a szociális ellátórendszerek hosszú távú fenntarthatatlansága. Nem találtak választ az elmaradott régiók felzárkóztatására, ahogy a marginalizált népesség visszavezetésére sem a munka világába. Mindemellett az utóbbi években egyre kevesebb külföldi beruházást tudott bevonzani az ország, hiszen már nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű olcsó munkaerő, köszönhetően az egyre növekvő adóéknek is. És ez csak pár kérdés, amire választ kellett volna adnia a kormányprogramnak, bár sok pont ezek megoldása felé mutat.

A program ambiciózusnak tekinthető, csak a koronavírus-válság miatt nehezen tűnik teljesíthetőnek.

Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter több mint 200 olyan intézkedést számolt össze, amelyekkel egyet lehet érteni, és amelyekhez forrásokat kellene biztosítani. Eközben a bevételi oldalon nem jelenik meg új bevétel, és a kormányprogram azt sem taglalja, esetleg mely területektől venne el forrásokat.

Ha mindezt végig szeretnék vinni, teljesen át kellene alakítani a közszféra gazdálkodását, észszerűsíteni a kiadási oldalt és teljesen átalakítani a bevételi oldalt, elsősorban az adórendszert, bár erre is utalnak jelek, például emelni szeretnék a közvetett, a vagyoni és a környezetvédelmi adók arányát.

Jelzésértékű, hogy a kormányprogram első fejezete a korrupció megfékezésével indul, talán mert a választási kampány is ennek a leküzdésére épült. Egy javaslatot ki is emelnék, amelynek sikeres bevezetéséről sokat elmond a megfogalmazása:

mindent megtesznek azért, hogy speciális adót vezessenek be az oligarchák járadékaira, amelyek a lobbi- vagy korrupciós tevékenységből, illetve a tisztességtelen előnyök kihasználásából származik.

Erre mi is kíváncsiak leszünk.

A korrupció témáját érinti az is, hogy új minisztérium alá szervezik az összes EU-támogatások kezelését.

Lehet, ezentúl már tényleg nem a koalíciós pártok fogják felügyelni az ágazatok támogatásainak elosztását?

Mindenesetre az is kérdés, mennyire tudják visszaszorítani az eddigi projektírói rendszert, és az arra rátelepedett lobbit.

Ami kétségkívül hiányzik, az a koronaválság egyik tanulsága, hogy nem lehet egy országot a végtelenségig specializálni, mindenkinek szüksége van saját kapacitásokra, legalább a stratégiai ágazatokban.

Bár ez az élelmiszer-ellátás tekintetében legalább jelszó szintjén megjelenik, de például a védőeszközök beszerzésének nehézségeiből mintha nem okultak volna.

A legnagyobb szemléletváltás a környezetvédelem, a mezőgazdaság és az erdészet területén mutatkozik, szinte felrúgja az eddigi kormányzatok gyakorlatát. A környezetvédelemben nagyobb szerepet kap a radikálisabb ökológusok véleménye, amelyet inkább a civil aktivisták képviseltek, visszaszorítva a környezetipar szereplőit, akik eddig oly hatékonyan csapolták meg a költségvetést. Szimbolikus, hogy leállítják a szalatnai (Slatinka), a csendespataki (Tichý potok), az Ipolyon a vágói (Ďubákovo) víztározó, illetve a Csallóközön keresztülhaladó kőolajvezeték építését.

csendespataki tározó
A tározó gátja 61 méterrel magasodna a falu fölé. A tározó 112 négyzetkilométerről gyűjtené össze a vizet, és 24 millió köbméter víz férne bele, ami baleset esetén 115 négyzetkilométert tudna elárasztani. A 600 l/s ivóvízhozam mellett 250 megawattóra elektromos áramot is termelne.

A jelenlegi kormányban nagyobb lesz az összhang a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárca között, amit az is jelez, hogy a miniszter az erdőre nemcsak mint gazdasági térre tekint, inkább erősítené az erdők táj-, ökológiai- és klímavédelmi funkcióit, és természetközelibb erdőművelést folytatna.

Kérdés, mit szól ehhez a fakitermelésből profitálók hangos csoportja, illetve hogyan tudja megvédeni az Állami Erdővállalat kisebb bevételét – bár ez nem kell, hogy törvényszerűen csökkenjen.

Kemény dió lesz a vadászat körüli változások bevezetése, de a miniszter láthatóan hajlandó vállalni a konfliktusokat, amelyek a program alapján következnek. Ilyen lesz a tulajdonrendezés, a földhasználati jog módosítása, de hasonlóan beletörhet a bicskája a mezőgazdasági elképzeléseinél, mivel érezhetően a kisebb gazdaságokat erősítené.

Az agrárlobbi már panaszkodik, egyelőre még csak azért, mert nem volt hajlandó a miniszter találkozni velük, és mert nem mezőgazdászt neveztek ki államtitkárnak.

Arra még nem hördültek fel, hogy átirányítanák a források egy részét az eddigi közvetlen földalapú támogatásoktól a mezőgazdasági politika második pillérébe, a vidékfejlesztési ágba, illetve maximalizálnák a kifizethető földalapú támogatások nagyságát.

Eddig is minden kormány programja tartalmazta, hogy kihasználnák az ország természeti adottságait az élelmiszer-ellátás növelésére, a hazai termékek nagyobb térnyerésére. Igaz, egyik sem járt sikerrel, talán azért, mert nem bírt felülkerekedni a nagygazdaságok érdekérvényesítő erején. El kell ismerni, a nagygazdaságok valóban effektíven termelik a gabonát és az olajosokat, de ami hiányzik, hogy további termelés, állattenyésztés, speciális növények, feldolgozás már nem épül rá az alaptermelésre.

201706101554080.MEZOGAZDASAG_1-2.jpg

Hogy életképtelenek lennének a kisgazdaságok? Ha azt csinálják, mint a nagyok, akkor igen, ugyanakkor például az osztrák kisgazda meg tud élni, igaz, ő 6-7 további tevékenységet ráköt az alaptermelésére.

Látható, hogy az eddigi út hibás.

Külön tanulmányt érdemelne, hogy a fejlett agrártechnológiák korában, amikor képesek vagyunk „környezetet védve” több tízezres disznófarmokat létrehozni, mégis kevesebb a sertés az országban, mint amikor minden második falusi udvar óljában ott röfögött a “csoni”.

Ahhoz, hogy a hatvan százalék külföldi élelmiszernek legalább egy részét ki tudjuk váltani hazaira, sokkal több kell. Talán nem a termelés hatékonyságát kellene az első helyre tenni, a vásárlónak is hazafiasan kell döntenie, s a gazdáknak is új modelleket kell keresniük.

Komoly változások, amelyek nem egy ciklusra szólnak, és félő, a miniszternek egy teljes ciklus sem adatik meg.

Az agráriumot is komolyan vizsgáztatja a koronavírus. Természetesen nálunk is hiányoznak a kertészetekben az olcsó vendégmunkások, bár az EU-hoz képest nálunk jóval kisebb a speciális termelési ágak aránya. Viszont amikor nő a munkanélküliség, miért van szükség vendégmunkásra?

Az igazi nagy vizsga aratáskor várható, amennyiben Csehország nem engedi át a kombájnjait. Ekkor az eddigi támogatási politika is megkapja a bizonyítványát, hiszen pár eurót azért csak ráköltöttünk az agrártechnikára.

Számomra viszont az egyik legszebb mondata a kormányprogramnak az, amelyben

a méheket védett fajjá nyilvánítanák.

És ez nemcsak magáról a méhecskéről szól.

 

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a Magyar7 hetilap 2020/18. számában és a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: gsa.gov

PETÍCIÓ a szárazföldi Duna-delta megóvásának érdekében

A BROZ – (Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás – Bratislavské regionálne ochranárske združenie) petíciót indított, amelyben azt kéri a környezetvédelmi minisztertől, hogy biztosítsa be a bősi vízierőmű üzemeltetési előírásainak megváltoztatását Szlovákia területén úgy, hogy megőrizhessük a csallóközi szárazföldi Duna-delta utolsó ép maradványait.

 

 

A miniszter ezzel egy olyan kérést kap, amelyet még egyik elődjének sem sikerült teljesítenie.

Azt, hogy biztosítsa be a bősi vízierőmű szlovákiai szakaszára vonatkozó üzemeltetési rendtartás megváltoztatását, és tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy ne romoljon a szárazföldi Duna-delta állapota.

A kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy legalább részlegesen legyen helyreállítva a Duna árvízrendszerének dinamikája, amely tulajdonképpen fenntartotta a vidék ágrendszereit, vizenyős területeit, ivóvízkészleteit – azaz az egész komplex ártéri ökorendszert.

A dunai ágrendszerbe évente rendszeresen megfelelő mennyiségű vizet kell juttatni, automatikusan és adminisztratív késedelmek nélkül – állítják a kezdeményezők.

Csallóközben változik a Duna alpesi folyóból hatalmas alföldi folyamrendszerré. A folyó természetes áradásai, dinamikája létrehozta és fenntartotta a szárazföldi Duna-deltát, vizenyős, mocsaras területet, amelynek a különleges és egyedi élővilága többek között éppen ezeknek az időszakos áradásoknak köszönhette fennmaradását.

A bősi vízierőmű megépítésével jelentősen csökkentek talaj- és felszíni vizeink természetes vízszintmozgásai, ami jóvátehetetlen károkat okozott. Mára a delta utolsó épségben megmaradt maradványai a Doborgaz és Szap közötti szakaszra korlátozódnak.

Az Állami Vízgazdálkodási Vállalat által működtetett bősi vízierőmű a Környezetvédelmi Minisztérium fennhatósága alá tartozi. Működését a kezdetektől fogva úgy tálalják a nyilvánosság felé, hogy az tekintettel van a megmaradt dunai táj természetvilágára, és a Doborgaznál megépített áteresztő kapun át vízzel táplálja az ágrendszert és szimulált áradásokkal biztosítja az ártéri erdők egyedi élővilágának fennmaradását.

Az erőmű üzemeltetési rendtartása a kezdetektől fogva számolt az öreg Duna bal oldali ágrendszerének művileg előidézett elárasztásával. Az elmúlt negyedszázadban azonban a szimulált áradások számára előírt vízmennyiség fokozatosan csökkent.

A doborgazi kaput 234 m3/s vízmennyiség áteresztésére tervezték, ám ekkora mennyiségű víz soha nem folyt rajta keresztül. A 2000-es évben a szimulált áradások számára 165 m3/s vízmennyiség került meghatározásra. 2015-ben ez az érték mindössze 90 m3/s-ra zsugorodott.

A jelenleg érvényes üzemeltetési előírások szerint már csak 60 m3/s.

Ekkora mennyiségű víz azonban nem lépteti ki a folyót a medréből, tehát nem teszi lehetővé az ártéri erdők elárasztását sem.

csallóközi ártér
Fotó: Tóth László

Az üzemeltetési előírásokból időközben kihagyták a „szimulált áradások” szót, helyére a „megnövelt átfolyás” került. Ezek a változtatások az erőművet működtető állami vállalat kénye-kedve szerint lettek megállapítva, mellőzve az ökológiai szempontokat. Az ártéri erdők elárasztását számos adminisztratív követelmény is akadályozta, ami miatt az elmúlt 27 évben mindössze néhány alkalommal valósult meg a művileg előidézett áradás.

A természetes áradások hiányának következtében nem működik az ágrendszer dinamikája és a terület egyedi természetvilága egyre nagyobb vízhiánytól szenved.

A nyár folyamán mindössze 30 m3/s víz folyik az ágrendszerben, míg télen csak 20 m3/s.  Ez a Dunán átfolyó víz 1,5 %-át sem éri el.

A 20. század második felében – a bősi erőmű üzembe helyezése előtt – a vajkai ágrendszeren alacsony vízállás esetén is 240 m3/s víz folyt keresztül, átlagosan 510 m3/s és magasabb vízállás esetén akár 1100 m3/s, tehát száraz nyári időszakokban is több mint a tízszerese a mainak.

A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ), több mint 20 éve kéri javaslataiban az üzemeltetési rendtartás megváltoztatását úgy, hogy a szimulált áradásokat az Állami Vízgazdálkodási Vállalat rendszeresen hajtsa végre, és hogy a bonyolult és hosszadalmas adminisztratív kötelezettségek ne nehezítsék azok megvalósítását.

A BROZ mindamellett kérvényezte, hogy

a rendszeresen ismétlődő és művileg előidézett áradások során a Duna vajkai és doborgazi ágrendszerébe legalább 90 m3/s vízmennyiség jusson több napon vagy több héten keresztül

akár annak az árán is, hogy eközben a Doborgazi Vízierőművet ideiglenesen erre az időszakra üzemen kívül helyezik.

Ez a vízmennyiség nagyságrendekkel elmarad egy kiadósabb nagyvíz szintjétől, tehát nem okozna károkat, például a csallóközi pincék elöntését.

Ugyanis a doborgazi áteresztő kapun, amelyet elsősorban a dunai ágrendszer vízellátása érdekében építettek, 2012 óta már villanyerőmű is működik.  Azóta a villamosenergia előállítása és került előtérbe, és az eredeti funkció mára csupán másodlagos szerepet tölt be.  Az ágrendszer vízmozgásának dinamikája emiatt egyre gyengébb, aminek következtében eltűnik az ártéri területek eredeti madár- és növényvilága, viszont egyre nagyobb területen jelennek meg invazív – nem idevaló – fajok.

doborgazi erőmű
Fotó: Vodohospodárska vystavba

Amennyiben a Bősi Vízerőmű nem épült volna meg, ezek az áradások évente természetes módon öntenék el az árteret, akár több alkalommal is. A jelenlegi vízfolyam nem elégséges ennek a jelentős természeti értéknek a megóvásához.

Bár a társaság elsősorban a megmaradt ártéri erdők megóvására és újraélesztésére koncentrál, de a petíció által kért intézkedés nagy hatással volna az egész csallóközi vízrendszerre, a felső-csallóközi állandó aszállyal küzdő mezőgazdaságra, a csallóközi vízkészlet öntisztulására.  A csallóközi vízkészlet öntisztulását nagyban befolyásolja a Duna vízszintjének mozgása, mivel ez hatással van az egész Csallóköz talajvízszintjére.  Azaz a vízszint mozgása áramoltatja a vizet a kavicsrétegek között, folyamatosan tisztítva azt, mert nem hagyja elposványosodni.. Sajnos ez az állandó mozgás a bősi erőmű megépítésével minimálisra csökkent, aminek következtében várható, hogy egyre gyakrabban fogunk újabb szennyeződésekről hírt kapni. Az ártér elárasztása egyben megemelheti a talajvíz szintjét, ami érzékelhető lenne Felső- Csallóköz belső részeinél, segítve az aszállyal küzdő mezőgazdaságot, illetve javítva az egész Csallóköz klimatikus viszonyait.

Ezért is ajánljuk, hogy aláírásával támogassa, a petíciót.

A petíció aláírható ITT>>>.

További információk elérhetőek a BROZ társaság oldalán magyar nyelven.

csallóközi ártér
Fotó: Tóth László

 

(Írta, fotózott: Tóth László. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: britishhomeopathic.org

Koronaválsággal az új ipari forradalom felé? – III.

Egy sima válság is komoly kihívásokat teremt, e mostani pedig annyiban különleges, hogy a járvány rámutatott az eddigi globális gazdaságszervezés számos hibájára. Most mindenki állítja, hogy a válság után másképp lesz, az elképzelések különbözőek, de valahogy arról keveset beszélünk, hogy pár éve benne vagyunk az új ipari forradalomban. Azaz új világgazdasági folyamatok indultak el, amelyek gyorsulására számítani lehet.

 

Az új világ gazdaságszervezési csodafegyvere a digitális platform.

1959-ben fedezték fel a nyomtatott áramkört, amire kidolgozták a szilíciumalapú mikroprocesszor gyártási technológiáját. Azóta az a szabály, hogy kétévente a chippek teljesítménye megduplázódik, tehát ez a technológia exponenciálisan fejlődik. Steve Jobs-ék egy garázsban 1975-ben összebarkácsolták az első személyi számítógépet.  90-es évek már az interneté, megjelennek az első keresőprogramok, majd 1998-ban elindul a Google. Elkezd áramlania pénz a dot-com (pont-com) cégekbe, kialakul egy tőzsdei buborék, ami 2000-ben kipukkan, és akik túlélik, hirtelen versenytárs nélkül, monopolhelyzetben maradnak – Google, Amazon, eBay. A tőzsdei buborék kipattanása után jött az újabb fázis, Wikipédia(2001), Skype(2003), Facebook (2005), YouTube (2005).  A világ első 15 informatikai cégnek a tőzsdei értékük a 2000 évekhez képest 150 szeresére emelkedett.

Ez már az a fázis, ahol nem hardwereket és szoftwereket akarnak eladni, hanem platformokat kínálnak, olyanokat amelyekkel

  • több százmilliós felhasználói hálózatok alakulhatnak ki
  • a tartalmat a közösség együttműködve teremti meg
  • a hálózat értékét az adja, hogy mennyi a felhasználója, mekkora adatbázist tud kezelni és mennyire tud személyre szabott lenni
  • a kevésbé keresett adatok, információk és termékek is elérhetővé válnak általa.

 

Az információáramlás globálissá vált. Kialakult a globális falu – világfalu, amelyben valós időben történik az információközlés.

Eddig a hagyományos piacon, a hagyományos kínálat találkozott a hagyományos kereslettel.

Most viszont új kétoldalú piac alakul ki, ahol a két fél, az eladó és a vevő, a kereslet és kínálat már az algoritmusok és adatbázisok kezelésével találkozik.

Önálló piacszervezési szabályok és irányítási rendszer alakult ki.

Azzal, hogy információt adunk ki magunkról (a böngészéseinkkel), eláruljuk az érdeklődési pontjainkat, egyben eláruljuk, hogy mire is lennénk vevők. Így egy hatékonyan működtethető piac alakul ki, ahol a vásárlói hajlandóság megállapítása minimális a termék árához képest.

De ez azt is jelenti, hogy a piacra lépés költségei is csökkennek, tehát jóval könnyebb a piacra lépés.

Olyan platformok alakulnak ki, ahol a pultunkat, amelyen a terméket kínáljuk, a végtelenre bővíthetjük, bárkinek hatékonyan bemutathatjuk, és raktározás nélkül fenntarthatjuk.

A következő lépés a szolgáltatási láncok

Innen, már nem az értékláncok lesznek fontosak, hanem a digitális platformok ösztönzik a szolgáltatási láncok kialakulását.

Egyre gyakrabban nem a terméket bocsájtjuk áruba, hanem a termék által nyújtott szolgáltatást.

Új változások a gazdaságszervezésben ahol fontosabb lesz

  • a tulajdon helyett a használat
  • az ipari termék helyett a szolgáltatás
  • a gyártás hatékonysága helyett a piac hatékonyságának növelése
  • a vállalat helyett a platform
  • a vállalathoz kötött foglalkoztatás helyett az önfoglalkoztatást.
Néhány példa már kitűnően működik:
A világ legnagyobb taxi szolgálata (Uber) amely egyetlen autót sem birtokol.
A világ legnagyobb szállásadója (AirBNB) amely egyetlen kiadó szobával sem rendelkezik.

De jelen pillanatban azon megy a vita, hogy a szabályozás nincs megoldva az autó használati platformnál, vagy a szállásadásnál, hiszen ezek fenntartási költség nélkül hasznot termelnek és sokszor nem is adóznak.

Viszont úgy néz ki, hogy a platformok hatékonyabban működtetik a piacot.

Érdemes pár gondolatot elmondani az elkövetkező évek egyik technológiai újításáról, a vezető nélküli autóról

  • Az új vezető nélküli autókban a hagyományos autógyártók része a hozzáadott termékben 40%-ra csökkenhet
  • A hozzáadott érték 40%-a már a hardverek gyártói, az adatbázisok kezelői és a földrajzi lokáció bebiztosítói kapják
  • 20% pedig a mobilitást szervező platformoké lesz.

 

Az önvezető autó viszont átteheti a hangsúlyt arra, hogy nem autót akarjuk tulajdonolni, hanem az autózást, csak mint szolgáltatást vásároljuk meg, különböző platformokon keresztül.

Az autó gyártásáról mindenképp kell beszélni, mert a tátrai kis tigris nagyon az autógyártásra épít. Azzal, hogy a jövedelem nagy része már nem az autógyártóké lesz, várható, hogy csak a legerősebb autógyárak élik túl a versenyt, és ez nem a Kia és a Hyundai.

Milyen lesz a jövő termelése?
  • Az értékteremtés áttolódik a digitális technológia és a tartalom felé,
  • Az érték teremtése már nem egy adott földrajzi helytől fog függeni.
  • Technológiai fejlődése miatt, csökken a termékek (relatív) összetettsége,
  • Ezért növekszik az egyedi, kisszériás, a fogyasztó egyedi igényeihez igazodó gyártás,
  • Újra megerősödik a fogyasztóhoz közeli kisszériás gyártás lehetősége. Itt nagy szerepe lesz a 3D nyomtatási technológiának. És gyakran egyszerre lehetünk akár termelők és fogyasztók is egy személyben.
  • A digitális technológiával kisebb vállalatok is beléphetnek a globális értékláncokba, már kisszériás, egyedi termékekkel is megjelenhetünk a piacon.
  • Azaz csökkenhet a transznacionális vállalatok szerepe. Mivel egyszerűbb a gyártás és olcsóbb a piacra jutás költsége, így már nem csak a nagy transznacionális vállalatok szerepe lesz egy új termék bevezetése.
Az innováció

Mindebből látható, hogy megerősödik az innováció szerepe, de nem csak az innovációé, hanem a hozzá kapcsolódó üzleti modelleké is.

Az innovációkról el kell mondani, hogy eddig a fejlesztések a nagyvállalatok több száz fős csapatai végezték. Viszont ez a modell nehézkes, a csapatmunka maximum 150-es létszámig hatékony, utána részlegekre kell bontani, innen viszont a részlegek általában rivalizálnak és nem működnek együtt. A nagyvállalatoknál könnyen megjelent az az érdek, hogy az új termék ne tegye tönkre az eddig futó terméket.

Helyette megjelennek a startupok. Úgy néz ki, hogy Startup az a modell, ami ma az innovációkat összerakja. Hatékony kis csapatok, akik gyakran nem újat találnak ki, csak a már meglévő kutatásokat tudják hatékonyan egy termékbe szerkeszteni.

Mi a feladatunk?

A jövőt ott lehet megnyerni, hogy felkészülünk a változásokra.

Nem mindegy, hogy a számítógép melyik oldalára kerülünk. Aki parancsol a gépnek, vagy akinek a számítógép parancsol!

Sajnos a felvidéki magyarságnak nem jók a képzettségi mutatói, kevesebb a felsőoktatási végzettek aránya, és a szakképzésünkben is csak most próbáljuk felépíteni a duális képzést ami még a harmadik ipari forradalom képzése. Mindenképpen ki kell találni milyen is legyen az a képzés, amivel versenyképes tudást tudunk adni a fiataloknak.

Alkalmas-e az iskolai rendszerünk fiataljaink kinevelésére, akik képesek lesznek a

  • váratlan kihívások észlelésére, a gyors alkalmazkodásra,
  • kreatív intelligenciát igénylő feladatok megoldására,
  • társadalmi intelligenciát igénylő feladatok elvégzésére.
(Matus Tibor írása. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)
Kép: eyeofriyadh.com

Koronaválsággal az új ipari forradalom felé? – II.

Egy sima válság is komoly kihívásokat teremt, e mostani pedig annyiban különleges, hogy a járvány rámutatott az eddigi globális gazdaságszervezés számos hibájára. Most mindenki állítja, hogy a válság után másképp lesz, az elképzelések különbözőek, de valahogy arról keveset beszélünk, hogy pár éve benne vagyunk az új ipari forradalomban. Azaz új világgazdasági folyamatok indultak el, amelyek gyorsulására számítani lehet.

 

A jövő technológiájának, ami már nem is annyira a jövő, csupán a képzeletünk szab határt. Ez azt az érzést kelti bennünk, hogy az új világ szebb lesz, mint a mai, és nem kell aggódnunk. Viszont mégis sokan félnek az ipari robotok elterjedése miatt, hogy elvesztik a munkájukat, és érdekes módon főleg a fejlett országokban érzik a veszélyt, pedig a fejlődő országok munkavégzői vannak nagyobb veszélyben.

Mi várható?
  • A fejlődő országokból a termelést visszavihetik a fejlett országokba.
  • A jövő termelésében csak a megfelelően képzettek fognak részt venni.
  • A képzetlenek munkavégzése, a betanított munka eltűnik.
  • A szolgáltatások területe is automatizálódhat.

Tehát a fejlett országokban is tömeges lehet a képzetlenek munkanélkülisége.

Látni kell azt is, hogy a fejlődő országok épp elkezdték a felzárkózást, és ennek a folyamatnak a lassulása várható, mert a jövő termelésében csak kevesen fognak részt venni, méghozzá azok, akik megfelelően képzettek.

A szolgáltatások területe is automatizálódhat. Az az ágazat, ami eddig felszívta a fejlett országok innovatív termeléséből kiszorult képzetlenebb munkástömeget, ezért a fejlett országokban is tömeges lehet a képzetlenek munkanélkülisége.

Mindent automatizálnak, amit automatizálni lehet, de az ember nélkülözhetetlen lesz bizonyos területeken, ahol szükség van a

  • Váratlan kihívások észlelésére, a gyors alkalmazkodásra
  • Kreatív intelligenciát igénylő feladatok megoldására
  • Társadalmi intelligenciát igénylő feladatok elvégzésére

Különböző becslések vannak, de általában a munkahelyek 50%-át automatizálhatónak tartják. Fejlettebb országokban kisebb az arány, Szlovákiában 55-60%-ra becsülik. De attól, hogy bizonyos munkafeladatokat automatizálhatunk (50-70%), a szakma nem szűnik meg – szakács vagy titkárnő, könyvelő, csak átalakul.

Mi várható:

  • A teljesen automatizálható foglalkozások aránya az összmunkahelyek  5%-a alá csökken
  • Foglalkozások kétharmada átalakul, ahol a munkafolyamatok harmadát automatizálják
  • Térségünkben, tíz év alatt a munkahelyek 40-50%-a átalakul

Érdemes utalni arra, hogy a termékek előállításának folyamatában, nálunk csak az összeszerelést végzik, és pont ez az a munka az, ami nagyon jól automatizálható.

Érdemes megjegyezni, míg Németországban 175 ezer ipari robot volt 2014-ben, Franciaországban 32 ezer, mégis a munkanélküliség Franciaországban kétszer akkora volt, a 25 év alattiaknál pedig 3-szorosa a németnek.

Tehát itt is  komoly szerepe van a gazdaság megszervezésének.

Az automatizálási kényszer viszont jelen van. Kínában 2010-ben egy autó-gyártósor ponthegesztő robotjának a megtérülési ideje 5,3 év volt. 2017-re ez lecsökken 1,3 évre.

Egy 80 ezer dolláros hegesztő robot, amely 3 ember munkáját helyettesíti, azaz két műszakban dolgozik, megtérülési ideje USA-ban, vagy Németországban fél év, de Kínában is már csak kettő és Thaiföldön öt.

Ez nem csak a termelésre igaz, a McDonalds főnöke mondta, hogy nem fog kifizetni 15 dolláros órabért, ha vehet egy 35 ezer dolláros robotot, aki majd a sült krumplit a zacskóba rakja.

Technológia, könnyíti az életet, de egyben társadalmi kihívást is jelent. Viszont a többség nem rendelkezik a megfelelő kreatív és társadalmi intelligenciával.

Ha a gyártást átveszik a robotok, megtermelik a szükséges dolgokat az emberiségnek, ezzel kizárják az emberek többségét a munkapiacról. Egyetlen kérdés van –

Kinek fognak gyártani a robotok?

Másképp fogalmazva –

Ki fogja megvásárolni az előállított terméket?  

Mi lehet a politikai vagy társadalmi megoldás?

– Alapjövedelem a polgároknak – forrás a robotok megadóztatása?
– A társadalom legyen a robotok kollektív tulajdonosa?
– Vagy a képzéssel, készségfejlesztéssel versenyzünk? Önálló folyamatos képzés.

Folytatjuk.

 

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: www.ft.com

Koronaválsággal az új ipari forradalom felé? – I.

Egy sima válság is komoly kihívásokat teremt, e mostani pedig annyiban különleges, hogy a járvány rámutatott az eddigi globális gazdaságszervezés számos hibájára. Most mindenki állítja, hogy a válság után másképp lesz, az elképzelések különbözőek, de valahogy arról keveset beszélünk, hogy pár éve benne vagyunk az új ipari forradalomban. Azaz új világgazdasági folyamatok indultak el, amelyek gyorsulására számítani lehet.

 

Elöljáróban elnézést kérek mindenkitől az írás hossza miatt, de remélhetőleg jó kiindulási pontot adhatok a gazdaságpolitika és a vállalkozások döntéshozóinak.

Mi lesz az erősebb? A visszarégiesülésre való hajlam, hogy elmozdulunk egy környezettudatosabb modell felé, vagy elindulunk egy teljesen új úton, mondhatni korszakot váltunk. A válság előtt már vizionáltak ipari forradalmat, de ennek csak körvonalai látszódtak. Ma sem látunk többet, de érdemes legalább azt számba vennünk, amit eddig láthatunk.

Hol kellene megtalálnunk a helyünket?

James Watt, feltalálta a gőzgépet, és elindult az ipari forradalmak sora. A stádiumokat általában az azokat jellemző technológiai vívmányokhoz kötik, de mindegyik kort az új technológiák mellett, új gazdaságszervezési elvek, új fogyasztási minták, új foglalkoztatási modellek, új eszmék, új mítoszok és új generációk, és új dinamikák jellemezték.

Ipari forradalom

Az első forradalmat, címszavakban a gőzgép, a gőzvasút, a gőzhajó, a szövőgép, a gyár, a vállalat, a munkásosztály, a szabad verseny megjelenése jellemzi.  Ekkor Anglia vidéki (mezőgazdasági) lakossága 100 év alatt 80-%-ról 50-re csökkent.

A II. ipari forradalom megjelenését összekötik a robbanómotorok, az elektromos áram használatával, a vegyipar fejlődésével, de igazából azzal jellemezhető, hogy megjelenik a szalagmunka. Növekednek az üzemméretek és elkezdődik a nagy kartellek, monopóliumok kialakulása. Elkezdi útját a szolgáltatások ágának fejlődése.

A vidékből élő lakosság aránya tovább csökken, mert mindenkire szükség volt, hogy – tömegek állítsanak elő tömegek részére, tömegtermékeket.

A III. és IV. ipari forradalmat már a számítástechnika megjelenéséhez, az informatikához kötik, amit úgy is magyarázhatunk, hogy míg az első két forradalomban az ember fizikai munkavégzését tudták kiváltani, addig a számítástechnikával az ember szellemi munkáját próbálják helyettesíteni.

A III ipari forradalom kezdetén jelenik meg a számítástechnika, de forradalmian a minél teljesebb kihasználása a napjainkban történik. A III. ipari forradalom kifejlődése a globális gazdaság kialakulásában látható. Ez az az időszak, amikor a kapitalizmus megveri a szocializmust. Nem a technológiával, vagy az olajárral, hanem egy új gazdaságszervezési modellel, egy új gazdaságszervezési innovációval – az értéklánccal.

A legnagyobb baj, hogy mi itt a rendszerváltozáskor, még mindig az ipari fejlődésnek a második szakaszában voltunk, és nem fogtuk fel, hogy a nyugat már egy sebességgel magasabbra kapcsolt, és mint úthenger átgázol rajtunk.

A termékpályák lényege hogy a gyártási fázist számtalan részre osztották. Van egy fejlesztési fázis, majd egy gyártási fázis és egy értékesítési fázis. A fázisokra egy valami jellemző, hogy a gyártási fázison, és főleg az összeszerelésen képződik a legkevesebb hozzáadott érték.

A globális gazdaságszervezés a termék pályáját további részekre bontotta, és a különböző feladatokat szétszórta a világ minden részében. Ma már nagyon kevés termékről mondhatjuk el, hogy ez konkrétan ebben vagy abban az országban készült.

Több helyen leírják azt a példát, hogy például 2008-ban egy iPhone gyártásában 8 ország vállalatai vettek részt. A kínaiak ebből az összeszerelést végezték, amiért a termelési érték 3,5%-át kapták. Nem kell mondani, hogy egy ilyen telefon hasznának a fele az Apple-nál, USA-ban marad. Ez egy elég sarkított példa, de jelenleg a Szlovákia számára oly fontos autógyártásban sincs másképp, esetleg az arányok kicsit másképp alakulnak.

Ezért logikus, hogy a 70-es években elindult folyamatokban a termelés kitelepedett az alacsony munkabérekkel rendelkező fejlődő országokba, és a –

fejlődő országokban tömegesen termelnek a fejlett országok tömegeinek – tömegterméket.

Ezzel –

  • gazdaság olyan fejlődésnek indult, ami szinte burjánzásnak tekinthető.
  • világkereskedelem – az értékláncon belüli szállítások miatt – kétszer olyan ütemben nőtt, mint a világgazdaság.
  • Egy új termék bevezetése, szinte a nagy vállalatok kiváltsága lett, a magas termékfejlesztés és a magas piacra jutási költségek miatt.
  • Az elmaradott országok fejlődésnek indultak.
  • A fejlett országokban deindusztrializáció (ipartalanítás) folyik, azaz a munkaerő az ipari termelésből a szolgáltató szektorba vándorol.

Egyben megjelent a középosztály a 80-as évekhez viszonyított elszegényedése, a vég nélküli ellenőrizhetetlen burjánzás, környezetvédelmi problémákat okozott és erősödött a közösségek szétzilálását.

Az ipari forradalom kezdetétől több mint kétszáz évre volt szükség, hogy a hajtóerő forradalom kiváltsa az ember fizikai munkavégzését.

Az információs forradalom kezdetét 1946-tól számítják, és úgy néz ki most értünk el oda, hogy ez a forradalom kiváltsa az ember szellemi tevékenységét.

Thomas Watsonnak, az IBM első elnökének volt egy kijelentése 1943-ban –

„úgy gondolom, hogy a világpiacon, talán, ha öt számítógépre lehet kereslet”

– erre a közelmúlt rácáfolt.

Lassan mindenki számára követhetetlen a technológiaváltás sorozata, és hogy melyik is lesz a befutó, melyik is lesz az, amire pár évtized múlva azt mondhatják, hogy ez volt a korszakváltó találmány, azt senki sem tudja megjósolni.

Általában konszenzus van abban, hogy

Kiber-fizikai rendszerek – informatikai, szoftvertechnológiai valamint mechanikai- és elektronikai elemek egységbe kapcsolása várható.

Ezzel elérhetjük, hogy kevesek állítanak majd elő tömegek számára személyes igényekhez igazított szolgáltatásokat vagy termékeket.

Jelenleg a negyedik ipari forradalom bevezető előkészítő fázisban vagyunk, és a fordulópontot 2025-re várják, amikor

  • Megjelenhet az első 3D nyomtatott autó
  • A javak 5%-a már 3D nyomtatóval készül
  • Az autók 10%-a önvezető lesz
  • Sikeres szervtranszplantáció készülhet 3D nyomtatással

A jövő technológiájának, ami már nem is annyira a jövő, csupán a képzeletünk szab határt. Ez azt az érzést kelti bennünk, hogy az új világ szebb lesz, mint a mai, és nem kell aggódnunk.

Folytatjuk.

 

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a Ma7.sk hírportálon.)

 

Kép: forbes.com

A szlovák kormányprogram gazdasági vonatkozásai

Az új kormánykoalíció úgy készítette el a kormányprogramját, hogy a mai napig lehetetlen meghatározni meddig tart a járvány, meddig kényszerül a társadalom és a gazdaság elszenvedni a kényszerintézkedéseket, ennek következtében azt sem tudni mekkora lesz az a mozgástere, a költségvetési keret, amivel a kormány számolhat. Talán ezért is lelhető fel több bizonytalanság a feladatok között, hiszen számos problémánál a „megtesszük” helyett a „mérlegelni fogjuk” megfogalmazás áll. Ez annyiban is érdekes, mert sokak szerint a koronavírus nélkül is beütött volna a válság. Bár ez Szlovákiában csak a gazdasági lassulásban nyilvánult meg, de a krízis jelen volt már 2019 februárjában is, amit a koronavírus-járvány felerősített. Olyan megoldatlan problémák sorakoznak, mint az ország versenyképessége, a duális gazdaság kialakulása, ahol egyre csak nő a szakadék a termelékenységben a nemzetközi nagy- és a hazai kisvállalatok között, a demográfia, a társadalom elöregedése és vele a szociális ellátórendszerek hosszú távú
fenntarthatatlansága. Nem találtak választ az elmaradott régiók felzárkóztatására, ahogy a marginalizált népesség visszacsatolására se a munka világába. Mindemellett pedig az utóbbi években egyre kevesebb külföldi beruházást tudott bevonzani az ország, hiszen már nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű olcsó munkaerő – az egyre növekvő adóéknek is köszönhetően.

A program ambiciózusnak tekinthető, csak a koronavírus-válság miatt nehezen tűnik teljesíthetőnek. Több mint 200 olyan intézkedést tartalmaz, amelyekkel egyet lehet érteni, de ezekhez mind forrásokat kellene biztosítaniuk. Eközben a bevételi oldalon nem jelenik meg új bevétel, és a kormányprogram azt sem taglalja, hogy esetleg mely területekre fordítana kevesebb forrást.

 

Az alábbi elemzésben a következő témakörökkel foglalkozunk:

  • Korrupció elleni harc
  • Munkahelyek és szociális biztonság
  • A versenyképesség növelése – a vállalkozói környezet javítása – a polgárok életszínvonalának emelése
  • A költségvetés
  • Európai programok
  • Régiófejlesztés
  • Informatizáció
  • Közlekedés
  • Idegenforgalom
  • Környezetvédelem
  • Mezőgazdaság

 

  1. Korrupció elleni harc

A programban jelentős szerepet kap a korrupcióellenes harc, ami logikus is, hiszen a választási kampány során ez kapta a legnagyobb hangsúlyt. Ezt elsősorban a vagyon eredetének vizsgálatával szeretnék visszafogni. Szigorítanák a közszereplők vagyonbevallásait, bevezetnék a vezető alkalmazottak anyagi felelősségét, illetve szigorítanák a lobbitevékenység szabályait. Átláthatóságot ígérnek az állami vállalatok vezetőinek kiválasztásánál, illetve módosítanák a közbeszerzés szabályait.

 

  1. Munkahelyek és szociális biztonság

A családpolitikában kisebb kiegészítések várhatóak, pl. a családi pótlékot az átlagbérhez kötik, illetve az anyasági alatt dolgozók keresetének egy részét adó- és járulékmentessé tennék. Duplájára emelnék a jelenlegi adókedvezményt az első két gyermek után, a harmadik – negyedik gyermek esetében pedig megháromszoroznák, könnyítenék a kisgyermekesek hitelfizetési feltételeit, és egy új nemzeti demográfiai stratégia elkészítését vállalták.
A szociális politika területén újra erősítenék a második nyugdíjpillért, azzal hogy komolyabb
szabályzást vezetnének be az alapok hozamainak biztosítására.

 

  1. A versenyképesség növelése – a vállalkozói környezet javítása – a polgárok
    életszínvonalának emelése

A fenti céloknak külön fejezetet szenteltek, amelynek egyik fő vállalása, hogy vissza  szeretnének térni a nyugati gazdaságok szintjéhez való közeledéshez. Ehhez való utat a termelékenység növelésében és az autóipar nagyobb kihasználtságában látják.
A vállalkozói környezet javításában elsősorban a bürokratikus terhek csökkentése szerepel, átvizsgálnák az illetékek rendszerét, illetve egységesítenék az vállalkozások adatszolgáltatását. Szeretne foglalkozni a hazai vállalatok (KKV) termelékenységének növelésével is. Tehát nagyobb figyelmet biztosítanának a KKV-nak, illetve a kezdő vállalkozásoknak. Szeretnék emelni a hazai vállalatok szerepét a beszállítói körben. A kormány átgondolná az állami kutatási- és fejlesztési program újraindítását egyes ágazatokban, illetve ígérik, hogy meghatározna olyan ágazatokat, amelyek fejlesztése kiemelt figyelmet kapna. A versenyképesség kérdésében egy külön Kormánytanácsot alakítanának, amely véleményezné a gazdasági kérdéseket. Általánosan a gazdaság diverzifikálására törekednek. A külföldi beruházási ösztönzők jóváhagyásánál szempont lesz a magasabb hozzáadott érték, illetve az elmaradott régiókba való befektetés.
A versenyképesség pontjánál vállalják, hogy megfelelő feltételeket biztosítnak a K+F tevékenységhez, illetve itt foglalkoznak a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, automatizáció és az új kereskedelmi modellek kérdésével.
Ide sorolják a duális képzés, illetve a vállalkozói készségek további fejlesztését. Megemlítik, hogy fejlesztenék a szlovák vállalatok exportképességét, de konkrét megoldásokat nem tüntetnek fel. Az energiapolitika területén átértékelnék az energiapiacot, az árképzést, és keresnék a megoldásokat a végső energiaár csökkentésére, amit elsősorban a megtérülők támogatásának visszafogásában látják.

 

A kormány felülvizsgálná a mohi atomerőmű eddig át nem adott 3. és 4. blokkjának beruházását, amiből levonná akár a büntetőjogi következtetéseket is, illetve elkezdené keresni a megoldásokat a kiéget atomhulladék elhelyezésére. A zöldítés területén keresni fogja a visszatérülők fejlesztésének módját, javítaná a középületek energetikai tulajdonságait, illetve leállítaná a Felső- Nyitra vidék szénbányászatát, széntüzelésű erőműveit.

 

  1. A költségvetés

A költségvetés területén a kormány kinyilvánítja, hogy a gazdaság felépülése után vissza szeretnének térni az eddigi költségvetési fegyelemhez, illetve az eddigi adósságpályához. A strukturális kihívások között kiemelik az oktatást, az egészségügyet, a munkapiacot, illetve a források effektív kihasználtságát. Három éves költségvetési tervezést vezetnének be.
A bevételi oldalon emelni szeretnék a közvetett, a vagyoni és a környezetvédelmi adók arányát, illetve csökkenteni szeretnék az adóelkerülést elsősorban az ÁFÁnál.  A kiadási oldalnak modernizálnák a struktúráját. Általánossá tennék az „Értéket a Pénzért” elv használatát a beruházások során, amitől azt várják, hogy a legnagyobb hozadékkal való projektek valósulnának meg. A PPP finanszírozást csak a megtérülő beruházásoknál alkalmaznák. Csökkenteni szeretnék az adó- és járulékterheket. Visszatérnének az egykulcsos adóhoz. Növelnék a fogyasztásra, a vagyonra és a negatív externáliákra vonatkozó adókat. Mindent megtesznek azért, hogy speciális adót vezessenek be az oligarchák járadékaira, amelyek a lobbi vagy korrupciós tevékenységből, illetve a tisztességtelen előnyök kihasználásából származik. Mérlegelik az oligopol és a monopol vállalatok magasabb adóztatását.

 

  1. Európai programok

A kormányprogram ezt a fejezetet azzal indítja, hogy az EU-s programok a korrupció szinonimájává vált Szlovákiában, tehát ezen források ésszerű felhasználására kell törekedni. Fő területekként a demográfia, az oktatás, a K+F, a környezetvédelem és a mezőgazdaság területét jelölték meg.

 

Az EU programok implementációjának javítására a jelenlegi Beruházási és Informatizációs miniszterelnök-helyettesi hivatalt átalakítják a Beruházásokért az Informatizációért és a Régiófejlesztésért felelős Minisztériummá ahová áthelyeznék az Agrárminisztérium vidékfejlesztési agendáját, a technikai segítségnyújtás operatív programját, illetve a kormánytól az EU, Norvégia, Svájc gazdasági mechanizmusait. Ez a minisztérium felügyelné a különböző kifizetési ügynökségeket, illetve a SK/A és a SK/CZ határon átívelő programot.
Csökkentenék az operatív programok, illetve az ezeket felügyelő ügynökségek számát. Javítanák az ügynökségek közötti kommunikációt, átláthatóbbá tenné a programok bírálati, döntési rendszerét. A projektek elkészítésébe, és a tanácsadásba bevonnák a létező tanácsadói központokat, amivel csökkentenék a szerepét a magán projektirodáknak, ezzel olcsóbbá tennék a projekt-előkészítést. A közbeszerzéseket egyszerűsítenék, de egyben központilag
ellenőriznék.

 

  1. Régiófejlesztés

 

Növelni szeretné a megyei és helyi önkormányzatok szerepét a régió fejlesztésében és annak finanszírozásában, az államnak elsősorban koordinációs szerepet szánnak. A régiófejlesztésért felelős minisztérium a helyi résztvevők működőképes hálózatának kialakítását kezdeményezi, illetve bizottságot alakít, amelyek ellenőrizni fogják a helyi akcióterveket. A minisztérium feladata lesz az ágazatközi egyeztetés, kiemelt figyelmet szentel a fejezet az
idegenforgalomnak. Ebben a fejezetben bér- és szociális lakásprogramot is belefogalmaztak.

 

  1. Informatizáció

 

Külön fejezetet szenteltek a digitalizációnak, amely során Szlovákiából „Smart Country” válhat. Kihangsúlyozzák, hogy az ország ezen a területen csak a 21. az EU-ban. Ebben a pontban foglalkoznak a kiberbiztonság kérdésével, ahogy az álhírek terjedésével is. A fejezet jelentős részében az e-kormányzás fejlesztésével foglalkozik.

  1. Közlekedés

A kormány nagyobb gondot fordítana a vasutak és az alacsonyabb rendű utak karbantartására. Aktualizálnák a közlekedési stratégiai tervet, amelyben megvizsgálnák az eddigi finanszírozási modelleket, köztük a koncessziókat, a PPP programokat, vagy az ún. ASFINAG-modellt. Hatékonyabbá tenné az új utak alatti területek kivásárlását.
Az I. és II. osztályú utakon egy közlekedési információs hálózatot építene ki. Továbbá foglalkozik a pozsonyi agglomeráció közlekedési helyzetének megoldásával.

 

  1. Idegenforgalom

A program tudatában van annak, hogy ezt az ágazatot sújtja leginkább a válság, a kilábalásához a foglalkoztatás megtartása, a vállalatok versenyképességének megőrzése mellett elsősorban marketingeszközök bevetését tervezi, illetve említi az utazási utalványok rendszerének, illetve az ágazaton belüli adócsökkentésnek az átgondolását.

 

  1. Környezetvédelem

A legnagyobb irányváltást a környezetvédelem, a mezőgazdaság és az erdészet területén található, ahol komoly szemléletváltást jelentettek be, felrúgva az eddigi kormányzatok gyakorlatát. A környezetvédelemben várhatóan nagyobb szerepet kap a radikálisabb ökológusok véleménye, amelyet inkább a civil aktivisták képviseltek, visszaszorítva a környezetipar szereplőit. Szimbolikus bejelentés, hogy leállítják a szalatnai (Slatinka), csendespataki (Tichý potok), az Ipolyon a vágói (Ďubákovo) víztározók, illetve a Csallóközön keresztülmenő kőolajvezeték megépítését. Komoly vállalás a Felső-Nyitra vidéki szénbányák leállítása 2023-ig, vagy a mohi atomerőmű körüli kérdések megoldása. Hangsúlyt helyeznek a klímaváltozásra, és nagyobb figyelmet szentelnek a tájnak, annak vízmegtartó képességének, vagy akár a településeinken a nagyobb zöldfelületnek.

 

  1. Mezőgazdaság

Várhatóan a jelenlegi kormányban nagyobb lesz az összhang a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárca között, hiszen a mezőgazdasági miniszter is forradalmi változásokat mutatott be. Láthatóan az erdész miniszter az erdőre nem csak mint gazdasági térre tekint, inkább erősítené az erdők táj-, ökológiai- és klímavédelmi funkcióit.

Erős vállalás, hogy a tarvágásos letermelés helyett növelné a természet közelibb gazdálkodás arányát. Kérdés, mit fog mindehhez szólni a fakitermelésből eddig profitálók hangos csoportja, illetve hogyan tudja majd megvédeni az Állami Erdővállalat kisebb bevételét – bár ez nem kell, hogy törvényszerűen csökkenjen. Érdekes javaslat, hogy a kisebb erdőfenntartók által alkalmazott erdőfelügyelőket ezentúl az állam fizetné, persze ezzel nagyobb beleszólást engedve az államnak a gazdálkodás módjába. Szeretnék oldani a konfliktust az erdőtulajdonosok és a környezetvédők között, és kétségkívül komoly konfliktusokat fog szülni a vadászati jog gyakorlásának megváltoztatása. A mezőgazdaság célkitűzései maradtak: kihasználni az ország természeti adottságait az élelmiszerellátás növelésére, a hazai termékek nagyobb térnyerésére. De nem a megszokott módon művelnék, hiszen az eddig nem vezetett eredményre, inkább komolyabb hangsúlyt helyeznének az állattenyésztésre, a speciális növények termelésére, a magasabb feldolgozottságra, sértve ezzel a nagygazdaságok eddigi monokultúrás növénytermesztő gyakorlatát. Bejelentették, hogy átirányítanának a források egy részét az eddigi közvetlen földalapú támogatásokból a mezőgazdasági politika második pillérébe, a vidékfejlesztési ágba, illetve maximalizálnák a kifizethető földalapú támogatások nagyságát, ami szolgálhatná a fenti célt, de egyben egy jó nagy kő beledobását is jelenti a megszokott agrárpocsolyába. Sokan szerették volna már eddig is a kis- és fiatal gazdákat esélyhez juttatni, az élelmiszer feldolgozottságát fokozni, vagy támogatni a mezőgazdaság foglalkoztatási-, ökológiai-, tájrendezési-, élelmiszer önellátást segítő funkcióit, persze eddig nem nagy sikerrel.
Számos ökológiai elem megjelenik a programban, a környezetvédelmi mutatók kialakításától kezdve a talajvédelemig. Az egyik legszebb mondata a mezőgazdasági programnak, melyben a méheket védett fajjá nyilvánítanák.

 

 

 

Kép: startitup.sk