Havi archív: szeptember, 2020

Varga Mihály előadását helyzetelemzéssel kezdte. Szerinte az elmúlt tíz év arra volt elegendő, hogy felkészüljünk a következő válságra, és a magyar gazdaság mögött egy komoly átalakulás évtizede áll.

– ebben a tekintetben Varga kiemelte a foglalkoztatottak számát, illetve azt, hogy a kockázatokat sikerült csökkenteni. Ide értette a külföldi kézben lévő államadósság nagyságát, a külső nettó adósság csökkenését.

2020 első negyedéve Magyarországon még a növekedés jegyében telt, miközben az EU jónéhány országa már a járvány előtt is visszaeséssel küszködött. A második negyedévben már az összes EU-s ország zsugorodott, azok a leginkább, amelyek már az első negyedévben is visszaesésben voltak. Bár ez nem vigasztalja a magyar gazdaságpolitikát, hiszen

Magyarország is jelentős visszaesést produkált, és csak egy picit jobb a helyzet, mint az EU-átlag.

A világgazdaságot tekintve, az EU, az USA és Japán visszaesése hasonló, viszont a kínai adatok nehezen értelmezhetőek, hiszen ők az első negyedévben zuhantak, majd a második negyedévben kisebb emelkedést könyvelhettek el. Varga szerint nyilván ez a belső fogyasztás növekedése, illetve a költségvetési ösztönzők által elindított beruházások okozhatták, hiszen a világ többi része ekkor lejtmenetben volt.

Varga bemutatta a Pénzügyminisztérium heti gazdasági indexét, amely jóval gyorsabban mutatja meg a gazdaság állapotát, mint a statisztikai hivatal. Az index adataiból Varga azt vonta le, hogy két hibás következtetése volt a közgazdászoknak. Az egyik, hogy mi akkor is növekedni tudunk, ha a többiek zsugorodnak.

A másik hibás feltételezésnek azt a véleményt jelölte meg, hogy visszapattanás lehet. A visszapattanás biztosan nem lesz olyan, mint amikor egy gumilabda visszajön a betonról. Inkább egy folyamatos visszaépülésre, mellette keresletbővülésre számíthatunk. Ezt mutatják az ipari termelési adatok is, ami a V4 országaiban a gépjárműipar súlya miatt is jelentősen csökkent. A növekedési forrásaink, amelyek az elmúlt években az előnyünkre szolgáltak, most épp a hátrányunkká váltak.

Ebbe a sorba emelte az utóbbi években izmosodó turizmust, illetve a szolgáltatói szektort. Külön foglalkozott a vendéglátás lassú visszaépülésével, és megemlítette, hogy stratégiaváltásra is szükség lesz, például Budapest turizmusa esetében, amely alapvetően a külföldi vendégekre volt felépítve.

Fontos eredménynek tartotta, hogy a munkaerőpiacot stabilan tudták tartani, az elmúlt hetekben a munkanélküliek száma is csökkent. A jelenlegi 4,7-4,8%-os munkanélküliséget keresleti piacként határozta meg.

Kitért a növekvő adósságra, hiszen a fiskális ösztönzőknek működniük kell. Az elmúlt tíz évben csökkenteni tudták az államadósság mértékét, a hiányt kordában tudták tartani, de ebben a helyzetben, a kapacitások megőrzése és a munkahelymegtartás miatt fontos, hogy megmentsék ezt az évet is. Emiatt 5-6 évet lépnek vissza az adósságcsökkentés érdekében (76-78%-os szintre), de ez az ár szükséges, hogy a visszaépülés után a gazdaság működni tudjon. Az államháztartás idei hiányát mínusz 7-9 százalékosra becsülte.

Erősségnek nevezte annak biztosítékát, hogy finanszírozhatóak legyenek az állam által elindított programok. Ebben jelentős szerepe van az Adósságkezelő központban történt változásoknak, melyen keresztül a lakosság is jelentősebb szerephez juthat az államadósság finanszírozásában. Az elmúlt hetek is azt mutatják, hogy a lakosság jelentős összeget tud megtakarítani.

Az adósbesorolásban Magyarországnak nem javultak a pozíciói, de nem is romlottak, a tavaszi időszakban vártak volna felminősítéseket, de a járvány ezt áthúzta.

Varga Mihály elmondta, Magyarország nem marad el a gazdaságösztönző csomagok nagyságában. Arányosan csak Németország és Csehország előzi meg.

Szlovákia teljes ipari termelése zsinórban hatodik hónapban maradt el az előző év értékétől, de a legkisebb csökkenést júliusban mérték.  Júniussal összehasonlítva, miután figyelembe vették a szezonális hatásokat, az ipari termelés 7,1% -kal növekedett júliusban.

Az ipar 15 ágazata közül összesen négyben értek el magasabb teljesítményt, mint 2019 júliusában, a legtöbb ipari ágazat még nem érte el a tavalyi termelési volumen szintjét.

A teljes termelés kedvező alakulását befolyásolta egyes iparágak növekedése.

Öt hónapos visszaesés után a szállítóeszközök gyártása felélénkült, és eddig csak kismértékben, 0,8% -kal nőtt éves szinten.

Az év eleje óta az ipari termelés 2020-ban éves szinten 16% -kal csökkent, a bányászat nélküli ipari termelés 18,8% -kal. A villamos energia, a gáz, a gőz és a légkondicionálás ellátása 1,8% -kal, a bányászat és a kőfejtés 4,3% -kal nőtt.

A koksz és a finomított kőolajtermékek gyártása 20,2% -kal, a villamos energia, a gáz, a gőz és a légkondicionálás ellátása 1,8% -kal, a bányászat és a kőfejtés 4,3% -kal nőtt.

Kötelező reform volna, amelyhez azonban Matovič miniszterelnök szerint valószínűleg nem járul hozzá az Unió. Ebben a csomagban olyan változást várhatunk az adórendszerben, amelyben nagyobb mértékben adóztatnák a fogyasztást és a luxust, mint a vállalkozásokat vagy a munkaerőt. Ide tartozik Milan Krajniak munkaügyi miniszter nyugdíjreformja is, amelynek köszönhetően 40 év szolgálati idő után nyugdíjba mehetnénk. .

Valamennyi reformnak legalább környezeti szempontból semlegesnek kell lennie, de ebben a szakaszban az energiára és a közlekedésre helyeződne a hangsúly. Brüsszel hosszú ideje szorgalmazza Felső-Nyitra átalakítását vagy a kazánok cseréjét. Matovič kormányfő jelezte a csatornázás és a szennyvíztisztító rendszerek kibővítését.

Munkaerőpiac és társadalmi fenntarthatóság. Ezek a jelszavak a foglalkoztatás támogatását és a szociálisan kirekesztett közösségek munkaerő-piaci jobb beilleszkedését jelentik. Az Európai Unió is régóta figyelmeztet a regionális különbségekre, és szeretné, ha a kelet utolérné Pozsonyt. A megoldások között szerepel a közlekedés építése és az inkluzív oktatás.

Branislav Gröhling oktatási miniszter több óvodát szeretne, valamint javítaná a tanárok és a diákok digitális készségeit, ehhez pedig a szükséges eszközökkel is ellátná őket. Megfizetné a speciális asszisztenseket (a sajátos nevelési igényű diákokkal foglalkozó munkatársak), és a béreket emelne, különös tekintettel a pluszjuttatásokra . A minisztérium elemzői azt is javasolják, hogy a roma közösségekből származó gyermekeket az általános iskolákba vegyék fel, hanem a speciális iskolákba.

A tudományt, a kutatást és az innovációt egy olyan reformcsomag felügyelné, amelynek biztosítania kell, hogy magasabb hozzáadott értéket képviselő gazdasággá váljunk. Az Európai Unió szeretné, ha különösen a kisvállalkozások részesülhetnének a kutatás és az innováció állami támogatásaiból. A vállalatok azt üzenik a kormánynak, hogy a legjobb, amit tehetnek, ha adó-levonásokkal támogatnák a beruházásokat ezen a területen.

Matovič miniszterelnök három kórházat szeretne felépíteni ezen a területen. Krajčí egészségügyi miniszter már konkrét tervekkel rendelkezik – meg akarja erősíteni az rendelőintézeteket, de ésszerűbben kellene elhelyezni a régiók kórházait is. Javítani szeretné a hosszútávú ápolás feltételeit is.

Ez a reformcsomag a közügyek több területét érinti. Jobb üzleti környezet, kevesebb bürokrácia, hitelesebb igazságszolgáltatás és bürokrácia, a korrupció felszámolása.

A reform részeként minden régió számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a jó internethez. Az államapparátusnak is digitálisabbá kell válnia, és dolgoznunk kell a következő generációk digitális készségein, így ez ismét átfogó téma.

Az első féléves európai GDP-adatoknál, a meredek visszaesések között szemet üthet két ország, ahol a kontinens átlagához képest sokkal alacsonyabb volt a gazdasági visszaesés.

Finnországban a visszaesés 5,1%-os volt az első félévben, Litvániában 5,4%. Az Unió átlaga -14,9% volt.

A litván és a finn visszaesés természetesen így is jelentős, de látva a legsúlyosabban érintett országokat (például Spanyolországot, ahol a kibocsátás majdnem negyede elveszett fél év alatt) felvetődik a kérdés, hogy mit csináltak máshogy a litvánok és finnek, hogy el tudták kerülni a meredek zuhanást abban a két félévben, amikor a járvány a legnagyobb pánikot okozta a gazdaságban?

A szerző Zsoldos Ákos felteszi a kérdést, hogy a korlátozások szigorúsága arányban van-e a gazdasági visszaeséssel. Ezt alátámasztaná, hogy Svédországban is alacsony volt a visszaesés, Spanyolországban és Olaszországban pedig nagy. Viszont a litván és finn példát látva pedig kevésbé van így. A finneknél még akár találhatnánk is összefüggést, mert európai összevetésben ők a kevésbé szigorú országok közé tartoztak. Csakhogy a járvány tetőpontján még így is szigorúbbak voltak a svédeknél, a gazdasági visszaesésük mégis sokkal kisebb. Litvánia pedig európai szinten is a legszigorúbb országok között volt, a tetőzéskor az olasz helyzethez hasonló erejű korlátozások voltak érvényben – mégsem estek akkorát.

Elemzők a litván és finn „csoda” kapcsán az intézkedésekkel kapcsolatban inkább ellentétes hatásokat emelnek ki, és a két ország kormányfői is a szigorú intézkedésekre az alacsony visszaesés egyik okaként hivatkoznak. Vélhetően a szigorú intézkedéseknek tudható be ugyanis, hogy a járvány mindkét országban rendkívül alacsony esetszámot okozott, a finneknél a korai elfojtás után nem is volt szükség további szigorításra.

A terjedés lassúságában közrejátszhatott az intézkedések mellett az is, hogy mindkét ország kifejezetten ritkán lakott.

Ennek hatását nem szabad lebecsülni, hiszen egy ritkán lakott országban a járvány nehezen éri el a távoli helyeket, és a népes városok hiányában egy-egy gócpont is eleve kisebb.

A szerző felveti, hogy

ideje leszámolni azzal a fals felfogással, hogy magának a korlátozás bevezetésének jelentős hatása van a gazdasági aktivitásra. A pontos megfogalmazás úgy hangzik, hogy a visszaesés mértéke a lakosság félelmétől, és az ebből eredő önkorlátozástól, illetve az elrendelt intézkedések betartásától függ.

A kormány és az elemzők interpretációja szerint a járvány gyors elfojtása a szigorú intézkedésekkel csökkentette a lakosság félelmét, és emiatt a gazdasági aktivitás hamarabb kezdte meg a visszarendeződést, mint például az elnyújtottabb lefolyású Svédországban.

Ha csak a járványhelyzet alakulásán múlt volna a gazdaság első féléves teljesítménye, akkor a mi régiónk országaiban sem lett volna két számjegyű visszaesés, hiszen a tavaszt járványügyi szempontból egészen olcsón megúsztuk. Ehhez képest Magyarországon az első és második negyedévben összesen 14,9%-os volt a visszaesés 2019 utolsó negyedévéhez képest, de Szlovákiában is 13,5%-os volt a visszaesés. Az persze érthető, hogy Spanyolországban és Olaszországban a lakosság is óvatosabb volt az első hullám idején, hiszen ott tavasszal rendkívüli méreteket öltött a járvány, de a visszaesés oka nem szűkíthető le mindössze erre.

Nem lebecsülve a járványhelyzet okozta lakossági hozzáállást, a visszaesés mértékét magyarázó okokat sokkal inkább a gazdaság szerkezetében kell keresni.

A nagy visszaesést mutató országokban, Olaszországban és Spanyolországban a turizmusnak jelentős súlya van a gazdaságban, a második negyedévben pedig gyakorlatilag teljesen elmaradtak a külföldi turisták.

Mindkét mediterrán országban a gazdasági kibocsátás több mint egytizede köthető közvetve a turistákhoz, így érthető, ha nagyobb ütést szenvedtek ezek az országok. A finnek és a litvánok ezzel szemben sokkal kisebb mértékben támaszkodnak a szektorra, a 2019-es adatok szerint mindkét országban 1,8% volt a közvetlen turizmus súlya a gazdaságban.

A gazdasági szerkezetet vizsgálva egyéb tényezők is magyarázhatják a relatíve jó litván és finn GDP-adatot. Finnországban például erős az infokommunikációs ágazat és a közszféra gazdasági súlya is – ezek mind olyan ágazatok, amelyek nem szenvedtek el jelentős ütést a válság alatt.

Mindkét ország legnagyobb súlyú gazdasági ágazata a feldolgozóipar, Litvániában a GDP 18,4, Finnországban 17% a súlya (ez utóbbi megfelel az EU országok átlagának). A feldolgozóipar teljesítménye így a legfontosabb indikátora a gazdasági kibocsátásnak, és azt látjuk, hogy sem a finn, sem a litván ipar nem zuhant akkorát a válság idején, mint az az európai országokban jellemző volt.

Olaszországban 46, Spanyolországban pedig 38% feletti volt az ipari teljesítmény visszaesése áprilisban éves alapon, addig Litvániában ez 13,4, Finnországban pedig mindössze 4,6% volt. A kérdés csak az, hogy ez minek tudható be.

Finnország esetén teljesen, Litvániánál pedig többé-kevésbé látszik a nagykép, ami a gazdasági teljesítményt magyarázza.

A feldolgozóipari ágazatok közül is leginkább az autóipar volt az, amelyik nagy ütést szenvedett el (többek között ez magyarázza a mély magyar, cseh és szlovák visszaesést, és részben a kis autóiparnak tudható be a kisebb lengyel visszaesés).

Finnország ipara azonban kis mértékben támaszkodik az autóiparra (főleg kapcsolódó termékekkel), és a feldolgozóipara jelentős mértékben diverzifikált. Az ágazatban a legnagyobb súlya az elektronikai termékek gyártásának van, az informatikai szolgáltatások exportjában pedig a világelsők között van az ország. Ezeket a területeket nem érintette annyira hátrányosan a járvány.

A járműgyártás területén főleg a hajók és a vasúti járművek gyártása a jellemző, ahol hosszú hónapokkal korábban leadott megrendelésekre dolgoznak, így a járvány hatásai is csak majd hosszú hónapokkal később érezteti a hatását a gazdaságban. Az országban ezen kívül mezőgazdasági gépeket is gyártanak, amelyek nem akkora késéssel ugyan, de szintén nem azonnal követik le a gazdasági visszaesést –a mezőgazdaság ráadásul nem szenvedett el nagy visszaesést.

Erős továbbá a vegyipar és a gyógyszergyártás, akiket – a biológiai válságból eredően – egészen máshogy érintett a járványhelyzet. Tradicionálisan magas a K+F beruházások aránya, a gazdaságban magas a hozzáadott-értékteremtés és a digitalizáltság foka.

Finnországban emellett alacsony a külföldi beruházások aránya, és általánosságban is kevésbé nyitott gazdaságról beszélünk (és a külkereskedelmi partnerek is nagyban diverzifikáltak), így kisebb a függőség a külpiacok felé, az ellátási láncok vagy a felvevőpiacok zavara nincs akkora hatással a termelésre, mint Magyarországon.

Az országgal kapcsolatban emellett elmondható, hogy a szociális védőháló kiterjedt, így a munka nélkül maradt, vagy az állását féltő lakosságnak is nagyobb lehet a vásárlási hajlandósága (ez utóbbi tényező egyébként együttesen magyarázhatja a relatíve alacsony dán, norvég és svéd visszaesést is).

Litvániára már mindez nem teljesen igaz, de az tény, hogy az autóiparnak itt sincs jelentős súlya az iparon belül, és bár nyitott gazdaságról van szó, az exportcikkek között mégis számos olyan jószágot találunk, amelyekre a válság során nőtt a kereslet.

Ilyen például a bútorgyártás (a faipar és a bútorgyártás Finnországban is erős), amely az export nagyjából 7-8%-át teszi ki, és az elektrotechnikai cikkek exportja még ennél is nagyobb részt hasít ki az exportból –ez a legjelentősebb feldolgozóipari alág. A fertőtlenítők, gyógyszerek és vegyi anyagok exportja itt is több mint 5%-ot tesz ki az exportból, de jelentős az orvosi eszközök eladása is.

Természetesen minden európai országban jelentős gazdasági mentőcsomagot fogadtak el, de a litván csomag ezek közül egészen nagy volt, a GDP 15%-át is elérte az összege a közvetett költségekkel együtt.

Finnországra és Litvániára emellett általánosan igaz, hogy magas a digitalizáció foka, azaz a lakosság és a vállalatok sokkal könnyebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, mint egy átlagos, alacsonyabban digitalizált európai országban.

Ennek a hatása cseppet sem lebecsülendő, gondoljunk csak a lakossági vásárlásokra, a munkatermelékenység fennmaradására, vagy a vállalati beszerzésekre, amelyek a kiforrott megoldások miatt sokkal gördülékenyebbek voltak.

Az alacsony első féléves visszaesés ellenére a legtöbb közgazdász arra számít, hogy a litván és a finn gazdaság idei meredek visszaesését még a következő évben sem dolgozza le. A munkanélküliséget pedig nekik sem sikerült elkerülni, Litvániában várhatóan 10, Finnországban pedig 8% körül alakulhat a következő év folyamán a munkanélküliségi ráta.