A Magyar Közgazdász Társaság megtartotta 58. Közgazdász Vándorgyűlését, méghozzá online térben: Varga Mihály beszédének összefoglalója

Rendhagyó módon, az online térben tartja a Magyar Közgazdász Társaság 58. Közgazdász Vándorgyűlését. A közgazdászok a tervek szerint Szegeden találkoztak volna, és remélhetőleg mindezt jövőre meg is tehetik. A záró plenáris ülésen hagyományosan Varga Mihály pénzügyminiszter adott elő, miképp viselkedik a magyar gazdaság a koronavírus- válság idején, és milyen folyamatok várhatóak.

Varga Mihály előadását helyzetelemzéssel kezdte. Szerinte az elmúlt tíz év arra volt elegendő, hogy felkészüljünk a következő válságra, és a magyar gazdaság mögött egy komoly átalakulás évtizede áll.

Kijelenthető, hogy jobb állapotban ért minket ez a gazdasági sokk, mint 2008-ban

– ebben a tekintetben Varga kiemelte a foglalkoztatottak számát, illetve azt, hogy a kockázatokat sikerült csökkenteni. Ide értette a külföldi kézben lévő államadósság nagyságát, a külső nettó adósság csökkenését.

előadás Varga Mihály

2020 első negyedéve Magyarországon még a növekedés jegyében telt, miközben az EU jónéhány országa már a járvány előtt is visszaeséssel küszködött. A második negyedévben már az összes EU-s ország zsugorodott, azok a leginkább, amelyek már az első negyedévben is visszaesésben voltak. Bár ez nem vigasztalja a magyar gazdaságpolitikát, hiszen

Magyarország is jelentős visszaesést produkált, és csak egy picit jobb a helyzet, mint az EU-átlag.

előadás Varga Mihály

A világgazdaságot tekintve, az EU, az USA és Japán visszaesése hasonló, viszont a kínai adatok nehezen értelmezhetőek, hiszen ők az első negyedévben zuhantak, majd a második negyedévben kisebb emelkedést könyvelhettek el. Varga szerint nyilván ez a belső fogyasztás növekedése, illetve a költségvetési ösztönzők által elindított beruházások okozhatták, hiszen a világ többi része ekkor lejtmenetben volt.

Varga bemutatta a Pénzügyminisztérium heti gazdasági indexét, amely jóval gyorsabban mutatja meg a gazdaság állapotát, mint a statisztikai hivatal. Az index adataiból Varga azt vonta le, hogy két hibás következtetése volt a közgazdászoknak. Az egyik, hogy mi akkor is növekedni tudunk, ha a többiek zsugorodnak.

előadás Varga Mihály

A másik hibás feltételezésnek azt a véleményt jelölte meg, hogy visszapattanás lehet. A visszapattanás biztosan nem lesz olyan, mint amikor egy gumilabda visszajön a betonról. Inkább egy folyamatos visszaépülésre, mellette keresletbővülésre számíthatunk. Ezt mutatják az ipari termelési adatok is, ami a V4 országaiban a gépjárműipar súlya miatt is jelentősen csökkent. A növekedési forrásaink, amelyek az elmúlt években az előnyünkre szolgáltak, most épp a hátrányunkká váltak.

előadás Varga Mihály

Ebbe a sorba emelte az utóbbi években izmosodó turizmust, illetve a szolgáltatói szektort. Külön foglalkozott a vendéglátás lassú visszaépülésével, és megemlítette, hogy stratégiaváltásra is szükség lesz, például Budapest turizmusa esetében, amely alapvetően a külföldi vendégekre volt felépítve.

Fontos eredménynek tartotta, hogy a munkaerőpiacot stabilan tudták tartani, az elmúlt hetekben a munkanélküliek száma is csökkent. A jelenlegi 4,7-4,8%-os munkanélküliséget keresleti piacként határozta meg.

előadás Varga Mihály

Kitért a növekvő adósságra, hiszen a fiskális ösztönzőknek működniük kell. Az elmúlt tíz évben csökkenteni tudták az államadósság mértékét, a hiányt kordában tudták tartani, de ebben a helyzetben, a kapacitások megőrzése és a munkahelymegtartás miatt fontos, hogy megmentsék ezt az évet is. Emiatt 5-6 évet lépnek vissza az adósságcsökkentés érdekében (76-78%-os szintre), de ez az ár szükséges, hogy a visszaépülés után a gazdaság működni tudjon. Az államháztartás idei hiányát mínusz 7-9 százalékosra becsülte.

előadás Varga Mihály

Erősségnek nevezte annak biztosítékát, hogy finanszírozhatóak legyenek az állam által elindított programok. Ebben jelentős szerepe van az Adósságkezelő központban történt változásoknak, melyen keresztül a lakosság is jelentősebb szerephez juthat az államadósság finanszírozásában. Az elmúlt hetek is azt mutatják, hogy a lakosság jelentős összeget tud megtakarítani.

Az adósbesorolásban Magyarországnak nem javultak a pozíciói, de nem is romlottak, a tavaszi időszakban vártak volna felminősítéseket, de a járvány ezt áthúzta.

Varga Mihály elmondta, Magyarország nem marad el a gazdaságösztönző csomagok nagyságában. Arányosan csak Németország és Csehország előzi meg.

előadás Varga Mihály
előadás Varga Mihály

A versenyelőnyök között Varga Mihály kiemelte a társasági adókulcs mértékét, és szeretné, ha a települési adók mértéke is csökkenne.

előadás Varga Mihály

Varga Mihály elmondta még, hogy jelentős forrásokat csoportosítottak át a költségvetésből a járvány elleni harcra. 900 milliárdot gazdaságvédelemre, 600 milliárdot az egészségügyi védekezésre. Megemlítette, hogy az, ami az előnye volt az országnak: a rendelkezésre álló EU-s források nagy részét kimerítették, hátránnyá vált, hiszen más tagországokhoz képest a nem merített összegeket nem tudták a járvány elleni intézkedésekre fordítani. Viszont még így is meg tudtak ezekből a forrásokból mozdítani 400 milliárd forintot. A miniszter szerint megmutatkozott annak az előnye, hogy az EU-s források 605-át gazdasági célokra fordították az elmúlt időszakban.

Krízis egyben lehetőség is!

A gazdaság működését biztosítani kell, és 2-3 éven belül vissza kell nyerni a járvány előtti teljesítményt. Varga Mihály szerint tavasszal túljutottak a legnehezebb időszakon, és elkezdődött a visszaépülés. Kiemelte a lehetőségek közül azt, hogy a járvány újabb érv a humán kockázatok csökkentésére, azaz a digitalizációra és a robotizációra, az IPAR 4.0-ás megoldásokra. Ezek hozhatják a magasabb hozzáadott érték növelését is.

előadás Varga Mihály

Zárásként hat pontban foglalta össze a tanulságokat és a teendőket. A jelenlegi válságban nem egy ágazat bedőlése, hanem átrendezte az egész világ gazdaságát, ezért lesz meghatározó az előttünk álló időszak.

előadás Varga Mihály
(Kép: kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu/Az írást Matus Tibor készítette. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

A Magyar Közgazdász Társaság megtartotta 58. Közgazdász Vándorgyűlését, méghozzá online térben: Pleschinger Gyula előadásának összefoglalója

58. Közgazdász Vándorgyűlését tartja a Magyar Közgazdász Társaság. Először rendhagyó módon az online térben, és ahogy Pleschinger Gyula, a társaság elnöke mondta, remélhetőleg utoljára nézők nélkül. A közgazdászok a tervek szerint Szegeden találkoztak volna, és remélhetőleg mindezt jövőre meg is tehetik.

A konferencia plenáris előadásait, illetve a szekcióprogramokat ingyenesen az interneten lehetett megtekinteni, illetve a panelbeszélgetésbe a monitor mögül is be lehet kapcsolódni. Ahogy az elmúlt években most is jelentős számú, összesen 115 előadó szereplését biztosítják. Pleschinger Gyula felvázolta a konferencia új témáit, a beszállítói hálózatok megroppanását, a munkapiaci turbulenciákat.

Pleschinger Gyula

A vándorgyűlés előadásai megtekinthetőek a Magyar Közgazdász Társaság honlapján.

A csütörtök délelőtti plenáris ülés előadói Matolcsy György jegybankelnök, Domokos László a Számvevőszék elnöke, Freund Tamás a Magyar Tudományos akadémia elnöke és Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok, űrhajós voltak.

Elsőként, immár hagyományosan Matolcsy György jegybankelnök adott elő.

Milyen évtizedben hajózunk?

Matolcsy ezt a címet adta az előadásának, amelyben az előttünk álló évtized trendjeit próbálta felvázolni. Az évtized a koronavírus-járvány, a válság miatt brutálisan indult. A jegybankelnök a történelmi idők ciklusaihoz hasonlította az előttünk álló éveket, szerinte az előttünk álló időszak egyszerre hasonlítható a múlt század 40-es és 70-es éveihez, egyszerre érvényesülhet egy 80 és egy 50 éves ciklus.

A geopolitikai helyzet inkább a 40-es évekhez hasonlít, melynek első fele a konfliktusokról, háborúról, majd a második fele az újjáépítésről szólt, és a tömegtermelésre építő fellendülésről. A 70-es évekre rányomta a bélyegét az olajválság, a gazdasági háború. Megszűnik az addigi pénzügyi rendszer, és egy vadonatúj globális rend alakul ki.

Az új évtized talán Ázsiáról fog szólni Matolcsy szerint, ahol a globális, mohó, terjeszkedő gazdaság helyébe más léphet.

Hogy mi lehet ez a más? Regionális szervezkedések, lokális szerveződések, deglobalizáció, ahol lehet Kína és USA el is válik egymástól. Az új technológiákhoz köthető nyersanyagokról szólhat, de ez korábban időszakokban is így volt, ahol új szerepet kapnak az IT technológiákhoz köthető nyersanyagok.

Matolcsy szerint a globalizáció nagy valószínűséggel fordulóponthoz érkezett, mert törés következett be a világimportnak a globális GDP-hez való arányában. Ha a nyersanyagok és áruk világimportja megtörik, akkor a globalizáció is megtörik, még akkor is, ha a tudás és a szellemi javak importja növekszik.

Matolcsy előadás

Feltette a kérdést, hogy kik lehetnek a nyertesei az elkövetkező évtizednek. Jelenleg úgy tűnik, hogy Ázsia és ezen belül Kína, mind a GDP-ben, a népességben, a TOP 100 cégek vagy a kutatás fejlesztés terén. Ezért tarja helyesnek a magyar és a V4-es törekvést, amely keresi a kapcsolatot az eurázsiai kezdeményezésekkel.

Matolcsy előadás

A 2008-as válságig a liberális gazdaságpolitika jellemezte a világot, de ez változóban van. A 40-es éveket a fiskális dominancia jellemezte, a 70-es éveket a monetáris dominancia. Az új évtizedet már a hibrid gazdaságpolitika, ahol egyszerre lesz a jegybankok és a költségvetések világa meghatározó. Stratégiai egyensúly alakul ki a kormányok és a monetáris politikák, a jegybankok között.

A 40-es évek gazdaságpolitikáját erőteljes állami beavatkozás jellemezte, amit megalapoztak Keynes gazdaságpolitikai tanai, akinek döntő szerepe volt a Bretton-Woodsi pénzügyi rendszer kialakításában.

Matolcsy előadás

A 2020-as években bizonyosan újra megjelenik egy erőteljes állami fejlesztéspolitika, és egy sor új eszköz is.

Matolcsy összehasonlította a 40-es és a 70-es évek inflációját, mikor mindkét időszakban a magas inflációs ráta volt a jellemző. Bár megoszlanak a vélemények ebben, és valószínűleg lesz inflációs ugrás is, de az egész 2020-as évtizedre nem láthatók olyan folyamatok, ami magas inflációt okozna.

A 70-es évek gazdaságpolitikájának következménye a washingtoni konszenzus néven elhíresült liberális politika térnyerése, ami egy erős válasz volt a 70-es évek inflációs nyomására, és az angolszászok részéről pedig kihívás a többi versenytárs felé.

Matolcsy előadás

2020-ban Matolcsy szerint jelentős kihívásokat kell kezelnünk, miközben meg kell indítani az átmenetet a fenntartható gazdasághoz, mind a társadalomban, mind a pénzügyi világban. Ezzel összefügg az eladósodottság visszaszorítása, annak ellenére, hogy alacsonyak a kamatok. Háborús időkön kívül még nem láttunk ekkora eladósodottságot, mint az elmúlt években.

Matolcsy előadás

A fejlesztési csomagok, mentőcsomagok eladósodást jelentenek, mögöttük vagy állami, vagy jegybanki, vagy piaci pénzteremtés áll. Az eladósodás egy rövid ideig nem okoz gondot, de 2022-től vissza kell térni a növekedéshez és az egyensúlyi pályához.

Matolcsy előadás
Milyen gazdaságpolitikára lehet számítani?

Matolcsy három lehetőséget vázolt fel. A japán utat nem tartotta járhatónak. A pénzteremtés forradalmát nem tartja elegendőnek, hanem szükséges a versenyképességi fordulat is. Ezért ezt a hibrid megoldást várja.

Matolcsy előadás

Matolcsy kitért az új erőforrásra, nyersanyagra, az adatra, amiért manapság komoly harc folyik. A második világháború után a fő nyersanyag a munkaerő volt, a 70-es éveké az olaj, és 2020 új nyersanyaga az adat, mindaz, ami az értékteremtés és a fogyasztás során előáll. Ahogy a 70-es években az olajcégek voltak a vezető vállalatok, manapság az adattal foglalkozó cégek. Az adat forgalma a világban az elmúlt 15 évben a 45-szörösére emelkedett.

Matolcsy előadás

Európa lemaradt a technológiai versenyfutásban, a hadiipartól kezdve, szinte az összes iparágban. Két technológiai központ alakult ki – Amerika és Kína.

Technológia: „Csak” exponenciális fejlődés vagy szingularitás?

A Silicon Valleyben kezdetben kevesebben voltak, most pedig szinte mindenki ott van, és hasonlót épít ki Kína. Hihetetlen gyors lett egy új eszköz kialakításának ideje. A gőzhajózásnak még 130 év, a vasútnak 100 év kellett, az elektromosságnak 50-60 év, és ma pár év alatt egy-egy eszköz a piacon van. 1965 óta kétévente duplázódik a számítási teljesítmény. Raymond Kurzweilt idézte, aki szerint közel van a szingularitás pontja, ahonnan nincs visszaút ahonnan a technológia magát vezérli, és nem mi vezéreljük a technológiát.

Matolcsy szerint a 2020-as évek igazából önmagukra fognak hasonlítani, ahol,

ha az új technológiákból és a gazdaságpolitikai lehetőségekből új hibridet alkotunk, akkor elérhető a termelékenység növekedésén alapuló, környezetileg is fenntartható növekedés.

(Az írást Matus Tibor készítette. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

Duna, ami összeköt embereket, régiókat, megyéket

2020. szeptember 16-án a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával rendezték a 3. Duna-konferenciát Komáromban, amelyben a Rába-Duna-Vág Európai Területi Társulás (RDV ETT) idei működési és fejlesztési aktivitásait, illetve a szlovák-magyar határszakasz nyugati részének nagyobb fejlesztéseit tekintették át.

A RDV ETT-t három megye alapította (Győr-Sopron-Moson, Komárom-Esztergom és Nagyszombat), hogy ennek a határtérségnek segítse a közeledését, segítséget nyújtson az Európai Uniós programok kihasználásában. Későbbiekben csatlakozott hozzájuk a Pozsony és a Nyitra megyei önkormányzat, illetve Pest megye, amivel lefedik a szlovák-magyar határszakasz nyugati felét. A határszakasz keleti részén a Via Carpatia EGTC tölt be hasonló szerepet.

Németh Zoltán a Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés elnöke az elkövetkező két évben vezeti majd a RDV ETT-t, aki rotációban a Nagyszombat megyei Jozef Viskupič, illetve a Komárom-Esztergom megyei Popovics György után vette át a pozíciót.

Megkérdeztük, milyen tervekkel lát neki az elnökségnek. Új tervek nincsenek, a már elindított munkát igyekszik folytatni – jelentette ki Németh Zoltán, és ezzel kapcsolatban kiemelte, a hat megye jelentős erőt képvisel, ahol nagyon fontosak az emberi kapcsolatok a megyei döntéshozók között is, hiszen a Kisprojekt-alap monitoring bizottságában is megegyezésre kell jutni, és együttesen jobban tudják képviselni a térségi igényeket akár a két ország minisztériumaival szemben is.

Ezt a hozzáállást kell fenntartani, hogy ez a nyugati határszakasz továbbra is ennyire sikeres maradjon az uniós források merítésénél.

A határszakaszon két újdonságot is bevezettek a kiírásoknál, ez egyik az akciótervekből összeállított programcsomagok pályáztatása, illetve

a Kisprojekt-alap, ami teljesen újdonság, mivel a határon átnyúló programokban eddig ezt a módszert nem használták.

A Kisprojekt-alapnál ugyanis a kis léptékű 20-50 ezer eurós pályázatokra az illetékes EGTC (nyugaton a RDV-ETT, keleten a Via Carpatia) hirdeti meg a kiírást, bírálja el, folyósítja a támogatást, illetve ellenőrzi a pályázatok végrehajtását. Németh Zoltán szerint ez egy valóban jó példa, egy itteni fejlesztés, ami után több európai ország is érdeklődik az átvételében. Németh Zoltán, az osztrák magyar határon átnyúló együttműködési program monitorbizottságában is felveti, mint követendő modellt.

Az új elnök kiemelte az akciótervekből összeállított projektcsomagokat is, hiszen itt a térségi vállalkozóknak a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó szervezeteknek kellett összeállniuk és innovatív pályázatokat leadni egy-egy ágazatban.

Németh Zoltán Győr Sopron megye

Németh Zoltán kitért a közeljövőre, hiszen a járványhelyzetre reagáló új EU-s alap is újfajta megoldásokat kíván.

A nyugat-magyarországi gazdasági régión belül feladat, hogy a gazdaságfejlesztés egyes elemeit kiterjesszék a szomszédos régiókra is. Például ennek egyik eleme lehetne a Győrt-Dunaszerdahellyel összekötő gyorsforgalmi út, vagy a turisztikai együttműködések , beszállítói hálózatok kiépítésének erősítése.

Megkérdeztük még, hogy a Győr-Sopron megyei munkanélküliségre miképp hatott a koronavírus-járvány.  Németh Zoltán elmondta, hogy a járvány előtt 1% alatti volt a hivatalos munkanélküliség, ami munkaerőhiányt jelentett gyakorlatilag, és fontosnak tartották, hogy az Ausztriába ingázókat próbálják itthon tartani, amiben az is segített, hogy a bérek is komolyan fejlődtek. A járvány hatását a régió munkanélküliségének növekedésére egy-két százalékosra becsülte.

RDV ETT

A konferencia célja volt, hogy a résztvevők az előadásokon keresztül valós válaszokat kapjanak arra, hogyan használják ki az itt élők közösen a Duna által biztosított lehetőségeket, hogyan segítsék közösen egymást a szakmaiságon túl az emberi kapcsolatok kialakulásában és megerősítésében.

Meg kell találni a közös kitörési pontokat, és összekapcsolni a látványosságainkat, értékeinket és szolgáltatásainkat, az ennek hatására ide érkező évente több százezer látogató óriási növekedést jelentene a régió életében.

Az idegenforgalom ugyanis a gazdaság egyik legfontosabb területe, a társadalmi és gazdasági élet egy olyan része, amely közvetlenül hatással van más ágazatok fejlődésére is.

A Duna régió az egyik legígéretesebb turisztikai desztinációja Európának. A lassú és fenntartható turizmus, amely egyre nagyobb teret kap, ahol egyre többen fedezik fel újra a helyi, regionális értékeket és a kialakult járványhelyzet is sokakat visszaterel a regionalitás fontosságához.

(Az írást Matus Tibor készítette. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

A válság mögött húzódó esély

Szlovákia fennállása legnagyobb gazdasági visszaesését éli. A vállalatok bevételkieséssel küzdenek, visszahúzza őket a logisztika akadozása. Ráadásul az ország ki van szolgáltatva az autógyártásnak, ami függ az ezernyi beszállító láncolatától, és válságban nem az autó az egyik legfontosabb célterméke a fogyasztónak.

Talán ezért is át kellene gondolni az ország gazdaságának, vállalatainak további fejlődését, hogyan lehetne fejleszteni a helyi gazdaságot, és főleg miképp lehetne javítani az innovációs kedvet. Márpedig az innováció az, ami az elmúlt tíz évben stagnált az országban, ahol az európai rangsorokban már csak Romániát előzzük meg.

Ahhoz, hogy nyertesen lábaljunk ki a koronavírus-válságból, a tizenkét évnyi Fico-kormányzás reformnélküliségét kellene behozni. Olyan reformokra lenne szükség, amelyek átalakítják az egyoldalú gazdaságszerkezetet, javítják a vállalkozói környezetet és versenyképesebbé teszik a vállalatokat. Netán még vonzóvá is teszik az országot a beruházások előtt.

Minden válság egyben lehetőség is, hogy valamit másképp, jobban csináljunk a jövendőben, ráadásul az ország abba a kellemes helyzetbe került, hogy megvan a reformokra szükséges forrás az EU grandiózus gazdaságmentő csomagjából. Talán már csak az elképzelés hiányzik, hogyan is kellene az egész átalakításba belevágni.

A magasabb hozzáadott érték és a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében jelent meg nemrég az Adómanifesztum 2020 kezdeményezés. A mintegy 15 munkáltatói szövetség jóval alapvetőbb lépéseket javasolt, mint a kormány nemrég jóváhagyatott vállalkozói törvénycsomagja. Elsősorban az adórendszerre koncentrálnak, s érdemes megvizsgálni, mit javasolnak.

Az első pontban javaslatokat tesznek az innovációs tevékenység és a beruházások radikális támogatására. Ennek egyik eleme a szuper-adóbeszámítás kibővítése. Az adóalapból a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek 150, illetve 2020-tól a 200%-a már eddig is levonható volt. A javaslat az eddig elismert tevékenységeket kibővítené például a prototípus előállítása, annak vizsgálatai, a certifikátumok, a technikai leírások elkészítése, vagy az innovációval összefüggő képzések költségeire. Javaslatot tettek a Patent Box (szabadalmi csomag) kibővítésére, melyben a szellemi tulajdon után járó jövedelmek további adómérséklését szeretnék elérni. A szuperleírásokat kiterjesztenék az összes olyan beruházásra, amely javítaná a termelékenységet, vagy amelyek magas hozzáadott értéket képviselnek (automatizálás, robotika). Tulajdonképp ezzel erősítenék Szlovákia csatlakozását az IPAR 4.0 folyamataiba.

A manifesztum egyben javasolja az állami támogatások feltételeinek egyszerűsítését, hogy minél több vállalat csatlakozhasson ezekhez. A vállalatok feltőkésítése céljából javasolják, hogy a visszaforgatott jövedelem ne legyen megadóztatva. Az eszközök amortizációját (értékcsökkenését) is reálisabbá tennék, hiszen a jelenlegi modern technikák (pl. számítógépek) már 2 éven belül elavulnak, miközben a könyvelésben 4 évig lehet csak leírni az értéküket. Hasonlóan átgondolandó például az épületek 40 éves leírása. A manifesztum még foglalkozik a nyereségek és a veszteségek igazságosabb elszámolásával, vagy az áfatörvényekkel. 

Persze ez csak javaslat, amivel a pénzügyminisztériumnak nem ártana foglalkoznia, hiszen egy adójavaslat ágazatközi egyeztetése és törvényi elfogadása minimálisan 9-10 hónapot vesz igénybe, tehát leghamarabb 2022-re tudnák azt bevezetni. És ez csak a vállalkozói környezet.

Amiben a legjobban lemaradtunk régiós vetélytársaink mögött, az a munka adó- és járulékterhei. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a munkabérünk jelentős részét elviszik az adók és a járulékok, hanem azt is, hogy a szlovák munkabérköltségek már nem versenyképesek a régióban a külföldi befektetők előtt, hiszen ez a költség órára átvetítve lassan eléri a csehországiét. Persze ezek bevételek a költségvetésnek, nehéz róluk lemondani, más adóbevételekkel kellene kiváltani őket.

Ennek a reformjában többek között az is benne van, hogy esetleg a kormány javíthatna a romló demográfiai adatokon egy családközpontú adóztatási rendszerrel. A szlovákság most döbben rá, hogy tíz éven belül a munkavállalók száma akár a negyedével is csökkenhet. Nem csak az elöregedés, de a fiatalok elvándorlása miatt is. Mi, felvidéki magyarok a rendszerváltozás óta tapasztaljuk, hogy a fiataljaink közül, főleg akik Magyarországon járnak egyetemre, inkább kint maradnak a munkalehetőség, a jobb feltételek miatt. A szlovákság ezt szintén átéli, csak Csehországgal szemben. Aránytalanul megnőtt a cseh egyetemeken tanuló szlovákiaiak száma, és közülük is sokan már ott képzelik el a jövőjüket. Ezzel nemcsak emberfőt veszítünk, hanem a társadalom legképzettebb tagjai fognak hiányozni a munkaerőpiacról. Márpedig a befektetőknek nemcsak olcsó, de jól képzett munkaerőre is szüksége lesz.

A fentiek csak kiragadott pontok ahhoz, hogy az ország versenyképességéről, tőkevonzásáról gondolkodjunk. Beszélhetnénk a bankrendszerről, a háztartási megtakarításról, az eladósodottságról, a kis- és középvállalataink termelékenységéről, exporthajlandóságáról, innovációs készségeiről. A regionális lemaradást évtizedek óta cipeljük, próbálták összemosni az autópályák fejlesztésével, de láthatóan a sztrádák is inkább a pénz kisíbolásáról szóltak, mint a hatékony építésről. Talán az energiahatékonyság már képbe került, de csak addig a mértékig, amíg azt az EU-források finanszírozták. Amiről pedig szinte alig vitáztunk, az a családok, a gyermekvállalás kérdése.

Hogy miért érdekes mindez? A térségnek valóban van esélye, hogy a járványválságból nyertesként jöjjön ki, hiszen egyes szakértők szerint a globális vállalatok az elkövetkező öt évben áthelyezhetik a beszállítói hálózatuk termelésének legalább a negyedét. Már nemcsak a munkaerő olcsósága fogja meghatározni a beruházó helyszínválasztását, hanem a piacoktól való távolság, a biztonság, a képzett munkaerő vagy a jó üzleti környezet is. Bár a V4 vezetői láthatóan tudnak együttműködni, de országaink bizony kemény versenytársak a külföldi befektetőkért, a beruházásokért folyó harcban, és ebben Szlovákia láthatóan lemarad.

Esélyünk van, csak az időnk kevés. Régiós társaink a 2008-as válság után – ki józanságból, ki kényszerből – folyamatosan alakították át a gazdasági környezetüket. Nem egyetlen huszárvágással, de apró, átgondolt, egymásra kötődő intézkedések fokozatos bevezetésével. Többéves egyeztetéssel és tervezéssel. Minden átalakítás pénzbe kerül, aminek a megtérülése kicsit mindig kérdéses. Most Szlovákia is esélyt kapott, hiszen az EU csomagja pont a reformfolyamatokat segítené, csak félő, hogy a pénz mögé nem tudjuk odatenni a hatékony terveket, mivel ezek kidolgozására csak pár hónapunk van. Talán át kéne venni mások sikeres receptjeit, csak legyen hozzá bátorság.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/37. számában. Írta Matus Tibor.)

Júliusi adatok: lassú növekedés indult a szlovák gazdaságban

2020 júliusában az ipari termelés megközelítette a tavalyi értéket; az előző hónapokban bekövetkezett jelentős visszaesés után júliusban már csak 3,6% -kal volt alacsonyabb az előző évinél. A közlekedési eszközök gyártása már meghaladta a tavalyi értéket, de az ipari termelés legtöbb ága még mindig elmarad 2019-től.

Fotó: TASR

Szlovákia teljes ipari termelése zsinórban hatodik hónapban maradt el az előző év értékétől, de a legkisebb csökkenést júliusban mérték.  Júniussal összehasonlítva, miután figyelembe vették a szezonális hatásokat, az ipari termelés 7,1% -kal növekedett júliusban.

Az ipar 15 ágazata közül összesen négyben értek el magasabb teljesítményt, mint 2019 júliusában, a legtöbb ipari ágazat még nem érte el a tavalyi termelési volumen szintjét.

Az ipari termelés 2020 júliusában a tavalyi júliushoz képest csökkent:
a gumi- és műanyagtermékek gyártásánál – 13,2% -kal,
a gépek és berendezések gyártásánál – 15,8% -kal,
egyéb gépek gyártása, javítása és telepítése területén – 23,8% -kal,
az elektromos berendezések gyártásánál –  8,9% -kal,
a textil-, ruházati cikkek, bőr- és bőrtermékek gyártásánál – 28,1% -kal.

A teljes termelés kedvező alakulását befolyásolta egyes iparágak növekedése.

Öt hónapos visszaesés után a szállítóeszközök gyártása felélénkült, és eddig csak kismértékben, 0,8% -kal nőtt éves szinten.

A bányászat és a kőfejtés 3,2% -kal,
a villamos energia, a gáz, a gőz és a légkondicionálás 16,2% -kal,
a koksz és a finomított kőolajtermékek 35,6% -kal növekedtek (de ez összefüggésben volt az egyik termelő tavalyi termelésének leállításával).

Az év eleje óta az ipari termelés 2020-ban éves szinten 16% -kal csökkent, a bányászat nélküli ipari termelés 18,8% -kal. A villamos energia, a gáz, a gőz és a légkondicionálás ellátása 1,8% -kal, a bányászat és a kőfejtés 4,3% -kal nőtt.

Az ágazatok közül az év eleje óta a legjelentősebb csökkenést szenvedte el:
a szállítóeszközök gyártása (28,2% -kal),
a gumi- és műanyag termékek, valamint egyéb nemfém ásványi termékek gyártása (17,5% -kal),
gépek és berendezések gyártása (18,7%),
a fémek és fémkonstrukciók gyártása (14,5%),
egyéb gépek gyártása, javítása és telepítése  (28,5% -kal).

A koksz és a finomított kőolajtermékek gyártása 20,2% -kal, a villamos energia, a gáz, a gőz és a légkondicionálás ellátása 1,8% -kal, a bányászat és a kőfejtés 4,3% -kal nőtt.

A külkereskedelem alakulása 2020 júliusában és az év első hét hónapjában

Az árukivitel 2020 júliusában nagyobb volt, mint az import, a külkereskedelem az idei második legjobb eredményét érte el. A szlovák export a körülményekhez képest már az egymás utáni második hónapban növekedni tudott.

Fotó: TASR

2020 júliusában a teljes árukivitel elérte az 5883,2 millió értéket, ez az előző év azonos időszakához képest 0,8% -os növekedést jelent. (Júniusban a kivitel már szintén meghaladta 02%-kal a tavalyi azonos időszak teljesítményét.) 2019 júliusához képest az összes áruimport 8,9% -kal alacsonyabb és elérte az 5550,5 millió eurót.

Az adatok szezonális kiigazítását követően 2020 júliusában a teljes árukivitel 6526,9 millió eurót tett ki, ami 1,1% -os éves csökkenést jelent. Az összes áruimport 8,8% -kal 6023,5 millióra csökkent.

Az előzetes adatok szerint a külkereskedelmi többlet 2020 júliusában 332,7 millió euró volt. Bár a júliusi többlet alacsonyabb volt, mint a múlt hónapban, ez volt a második legjobb eredmény ebben a naptári évben és a harmadik legjobb az elmúlt 12 hónapban. A keletkező külkereskedelmi mérleg ugyanakkor lényegesen jobb volt, mint egy évvel ezelőtt, amikor az egyenleg passzív volt, -253,1 millió euró.

A 2020 első hét hónapi összesített adatai szerint a teljes árukivitel 14,7% -kal, 39 722,2 millió euróra csökkent az előző év azonos időszakához képest. A teljes import 14,5% -kal csökkent 39 222,9 millió euróra.

A külkereskedelmi mérleg 499,3 millió euró értékben aktív volt, ez 164,4 millió euróval alacsonyabb, mint az előző év azonos időszakában.

Az EU tagállamaiba irányuló export 2020 januárja és júliusa között 14,5% -kal csökkent az előző év azonos időszakához képest, és az összes export 79,4% -át tette ki. Az EU tagállamaiból származó behozatal a teljes import 66,5% -át tette ki, és 13,8% -kal esett vissza a tavalyihoz képest.

Magyarországon 262 millió euró volt a termék-külkereskedelmi többlet júliusban

2020. júliusban az export euróban számított értéke 5,6, az importé 7,7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A termék-külkereskedelmi egyenleg 184 millió euróval javult.

2020. júliusában:
A kivitel értéke 8 milliárd 509 millió eurót (2976 milliárd forintot), a behozatalé 8 milliárd 247 millió eurót (2880 milliárd forintot) tett ki.
A termék-külkereskedelmi többlet 262 millió euró (96 milliárd forint) volt.
A kivitel 77, a behozatal 71%-át az EU27 tagállamaival bonyolítottuk le.
Csehország júliusban több mint 13,4 milliárd CZK kereskedelmi többletet ért el

Csehország júliusban több mint 13 milliárd CZK külkereskedelmi többletet ért el. Bár az export csökkent, az import üteme még erőteljesebben esett vissza.

A Cseh Statisztikai Hivatal adatai szerint a kereskedelmi többlet júliusban elérte a 13,418 milliárd CZK-t (506,95 millió EUR), míg az előző év azonos időszakában 1,733 milliárd CZK-os (65 millió euró) kereskedelmi hiányt mutattak ki.

A váratlanul jelentős kereskedelmi többlet oka az export enyhébb visszaesése volt, az importéhoz képest. Míg az export éves összevetésben 1,1% -kal csökkent, az import 6,2% -kal esett vissza.

Fotó: TASR
(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

A Matovič kormány tervezett nyolc reformja

A Hnonline portál összegyűjtötte azt a nyolc ágazati reformtervezetet, amelyet a Matovič kormány tervez az eddigi információk szerint.

Fotó: TASR
1. Pénzügyi reform

Kötelező reform volna, amelyhez azonban Matovič miniszterelnök szerint valószínűleg nem járul hozzá az Unió. Ebben a csomagban olyan változást várhatunk az adórendszerben, amelyben nagyobb mértékben adóztatnák a fogyasztást és a luxust, mint a vállalkozásokat vagy a munkaerőt. Ide tartozik Milan Krajniak munkaügyi miniszter nyugdíjreformja is, amelynek köszönhetően 40 év szolgálati idő után nyugdíjba mehetnénk. .

2. Zöld reform

Valamennyi reformnak legalább környezeti szempontból semlegesnek kell lennie, de ebben a szakaszban az energiára és a közlekedésre helyeződne a hangsúly. Brüsszel hosszú ideje szorgalmazza Felső-Nyitra átalakítását vagy a kazánok cseréjét. Matovič kormányfő jelezte a csatornázás és a szennyvíztisztító rendszerek kibővítését.

3. Szociális reform

Munkaerőpiac és társadalmi fenntarthatóság. Ezek a jelszavak a foglalkoztatás támogatását és a szociálisan kirekesztett közösségek munkaerő-piaci jobb beilleszkedését jelentik. Az Európai Unió is régóta figyelmeztet a regionális különbségekre, és szeretné, ha a kelet utolérné Pozsonyt. A megoldások között szerepel a közlekedés építése és az inkluzív oktatás.

4. Oktatási reform

Branislav Gröhling oktatási miniszter több óvodát szeretne, valamint javítaná a tanárok és a diákok digitális készségeit, ehhez pedig a szükséges eszközökkel is ellátná őket. Megfizetné a speciális asszisztenseket (a sajátos nevelési igényű diákokkal foglalkozó munkatársak), és a béreket emelne, különös tekintettel a pluszjuttatásokra . A minisztérium elemzői azt is javasolják, hogy a roma közösségekből származó gyermekeket az általános iskolákba vegyék fel, hanem a speciális iskolákba.

5. Kutatás és fejlesztés reformja

A tudományt, a kutatást és az innovációt egy olyan reformcsomag felügyelné, amelynek biztosítania kell, hogy magasabb hozzáadott értéket képviselő gazdasággá váljunk. Az Európai Unió szeretné, ha különösen a kisvállalkozások részesülhetnének a kutatás és az innováció állami támogatásaiból. A vállalatok azt üzenik a kormánynak, hogy a legjobb, amit tehetnek, ha adó-levonásokkal támogatnák a beruházásokat ezen a területen.

6. Egészségügyi reform

Matovič miniszterelnök három kórházat szeretne felépíteni ezen a területen. Krajčí egészségügyi miniszter már konkrét tervekkel rendelkezik – meg akarja erősíteni az rendelőintézeteket, de ésszerűbben kellene elhelyezni a régiók kórházait is. Javítani szeretné a hosszútávú ápolás feltételeit is.

7. Közügyek reformja

Ez a reformcsomag a közügyek több területét érinti. Jobb üzleti környezet, kevesebb bürokrácia, hitelesebb igazságszolgáltatás és bürokrácia, a korrupció felszámolása.

8. Digitális reform

A reform részeként minden régió számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a jó internethez. Az államapparátusnak is digitálisabbá kell válnia, és dolgoznunk kell a következő generációk digitális készségein, így ez ismét átfogó téma.

Környezetvédelem kontra mezőgazdaság

Mintha irányváltás kezdődne a mezőgazdasági tárcánál, láthatóan másfelé tolódnak a hangsúlyok. Az élelmiszer-önellátás, a környezetvédelem felé. És még sorolhatnánk a prioritásokat. Vajon a környezetvédelem és az agrártermelés között kibékíthetetlen az ellentét? Nem hiszem, hogy itt a törésvonal, az inkább az egyéni és a közösségi érdek között húzódik. Mi a fontosabb, az egyén joga, hogy jövedelmet termeljen, vagy a közösségé, hogy megóvja az életkörnyezetét? Az elmúlt időszakban két olyan eset is történt, amely erről tanúskodik.

Valami bűzlik Dániában – vagy itt!

A nagymegyeri székhelyű Dan-Slovakia Agrar (DSA) társaság lakossági meghallgatást szervezett Gútán, hogy ismertesse az általa készített környezeti hatástanulmányt arra a projektre, amelyben Gúta kataszterében a jelenlegi 1500-as kapacitású sertéstelepét 16 ezresre bővítené. Hiába utasította el Gúta és Keszegfalva képviselő-testülete, a komáromi közegészségügyi hivatal és Nyitra megye a tervezett nagy kapacitású sertéstelep létesítését, hiába írta alá több mint 10 ezer ember a farm ellen indított petíciót, a dán tulajdonos még mindig nem mondott le a beruházási tervéről.

Úgy tűnik, az ilyen projektek erőltetésében már komoly tapasztalata van, hiszen maga vallotta be, hogy eddig tíz hasonló beruházást vezényelt le, nemcsak Szlovákiában, és mind a tíz esetben a helyi lakosság ellenkezésébe ütközött.

Gútán a hatástanulmány bemutatásakor a társaság a kifárasztás taktikáját választotta. Mintegy két órán keresztül mutatták be, mennyire innovatív, produktív, sőt karitatív a vállalat, és mennyire törődik a környezettel. Érdekes módon nagy hangsúlyt kapott érvelésükben az ország élelmiszer-önellátásának a kérdése; láthatóan idomultak az új miniszter céljaihoz.

A tanulmányt kidolgozó „független” szakértő el is magyarázta, nem lesz itt semmi gond, az óránkénti 13-15 kamion elhanyagolható, minden a határértékek alatt lesz, a bűzre pedig úgysincs határérték, mert az szubjektív.

Viszont a tanulmány kimutatta, hogy biztosan nem lesz büdös, hiszen még az amerikai normák alatti határértéket is hozni tudják, már ha megtesznek bizonyos intézkedéseket. Az egyszerű hallgatóban felmerülhetett, hogy valószínű, szintén ez a „független” szakértő készítette például a Nagykeszi melletti telep hatástanulmányát, s biztosan ott is kimutatta a decibelek, a mikrogrammok, a határértékek és a paragrafusok betartását, de valahogy mégis bűz van, valamiért mégis elszennyeződött a helyi ivóvízforrás.

Tulajdonképpen az is felmerülhetne, hogy a „független” szakértő vajon perelhetik-e a szakértéséért például a nagykesziek, így utólag, a projekt megvalósulása után, mivelhogy mégiscsak büdös lett.

Körülbelül eddig tartott a gútaiak türelme, és a polgármester ennél a pontnál szót kért a gútaiaknak. Pedig a dán társaság tarsolyában még ott lapult egy újabb kimerítő előadás a banki finanszírozásról. Végül a néhol indulatossá vált szóváltás folytatódott még több mint két órán keresztül, ahol a beruházó és a helyiek álláspontja egy centit sem közeledett. A polgármester és többen a hallgatóságból megfogalmazták: ha őket valahol ennyire nem látnák szívesen (amit a több mint 10 ezer aláírás is bizonyít), oda be sem tennék a lábukat.

Kérdés, mi lesz az ügy vége. Ki jön ki ebből győztesen, a környezetvédelem, a helyi közösség vagy a dán tulajdonos? Sajnos így kell feltenni a kérdést, mert az előző sertéstelepek példája bizonyítja, hogy ennél a technológiánál nincs győztes–győztes szituáció, és még a csallóközi ivóvíz fenyegetettségének kérdését fel sem vetettük. A szomorú az, hogy a dán tulajdonos láthatóan fel van vértezve azzal a szaktudással, kapcsolati és pénztőkével, amivel eddig mindig sikerrel át tudta verni az elképzeléseit.

Jövedelem és tájfenntartás

A közösségi és az egyéni érdek viszonylatában körülnézhetünk a saját házunk táján is. Jellemző módon reagáltak egyes gazdák egy környezetvédelmi stabilitásról szóló tanulmány véleményezésekor. Májusban a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség 50 járásban véleményezte azt a stratégiai dokumentumot, amely az adott terület ökológiai fenntarthatóságára adott ajánlásokat. A dokumentumok – jól-rosszul – felmérték a környezetvédelmi terheket, a magasabb védettséget igénylő területeket, és ennek alapján tettek javaslatokat a táj használatára. Ezt egyes gazdák nehezményezték, mert úgy vélték, hogy ezzel a dokumentummal ők máris kötelezve lesznek arra, hogy a szántójukat legelővé, esetleg erdővé alakítsák.

Tipikus kommunikációs hiba: a környezetvédelmi hatóság nem tette nyilvánvalóvá, hogy ezek egyelőre csak ajánlások.

legelő táj

A gazdák tevékenységének ilyen drasztikus korlátozására általában különtörvényeket vagy -rendeleteket hoznak, ahol azt is szabályozzák, hogy miként lesz kárpótolva a terület használója. Ennek tipikus esete a Natura2000-es területek szabályozása.

Természetesen érthető a gazda aggodalma, hiszen évek óta a szántóföldi termelésre állt be, és egy új termelési ág indítása idegen volna tőle. Kérdés, miért idegen, hiszen számtalan olyan szántó van, ahol nem biztos, hogy gazdaságilag indokolt a gabona termesztése, sőt létezik támogatási program a szántó átalakítására, például az alacsony bonitású szántók erdősítésére.

Az is tény, hogy a gazdák szkeptikusan tekintenek a környezetvédelmi programokra, hiába csatolnak hozzá különböző támogatásokat. Vagy kevés támogatást nyújtanak az intézkedéshez, vagy nem életszerűek a programok, vagy túl vannak szabályozva, vagy menet közben módosítják őket. Vagy a korrupció hálózza be az egészet.

A technológiai életszerűtlenségre jó példa a biokorridorok kialakítása, amire pár éve, amikor Szlovákiában elindították, 37 hektár után igényeltek támogatást, szemben Csehországgal, ahol 16 ezer hektár után. Mindez arról tanúskodik, hogy nem folyik egyeztetés az agrárium és a környezetvédelem között.

Pedig nem kellene, hogy így legyen, hiszen minden gazda a táj fenntartójának, alakítójának is tartja magát, annak ellenére, hogy az elmúlt években az agráriumnak csak a termelési funkcióját tartottuk szem előtt. Ideje lenne belátni, hogy a jövedelemtermelés mellett az agráriumnak foglalkoztatói és környezetvédelmi szerepe is van, amiért jogosan jár a támogatás.

És itt lehet közös nevezőre hozni az egyén és a közösség érdekeit. Talán úgy, hogy a környezetvédő kezdjen el a gazda fejével gondolkodni, a gazda pedig a környezetvédőével.

Biztos vagyok benne, ha így lenne, azonnal életszerű programok születnének, amit az EU amúgy is fokozottan kíván a jövendőben finanszírozni, és amibe a kisebb gazdák is bele mernének vágni.

Addig is marad ez az elkülönített rendszer, amelyben csak a gátlástalan nagyok ismerik a kiskapukat, és amely sem az élelmiszerünket nem termeli meg, sem az életkörnyezetünket nem védi.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/36. számában.

(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

Csodát tett két európai ország: de miért úszták meg ilyen olcsón a koronavírus-válságot?

Portfolio.hu annak járt utána, hogy Litvánia és Finnország miért szenvedett el lényegesen kisebb GDP-visszaesést, mint az EU átlaga. Az elemzők szerint ennek egyik oka a járvány gyors visszaszorítása a szigorú intézkedésekkel, hiszen így a gazdasági aktivitás hamarabb normalizálódhatott. Ha csak a járványügyi intézkedések sikere lenne az alacsonyabb visszaesés oka, akkor a mi régiónknak is alacsonyabb visszaesést kellett volna elszenvednie, de nem így történt. A magyarázat a gazdaság szerkezetében, azon belül is főleg a feldolgozóipar összetételében keresendő.

Finnország korona-kovácsok
Fotó: ma7
Illusztráció

Az első féléves európai GDP-adatoknál, a meredek visszaesések között szemet üthet két ország, ahol a kontinens átlagához képest sokkal alacsonyabb volt a gazdasági visszaesés.

Finnországban a visszaesés 5,1%-os volt az első félévben, Litvániában 5,4%. Az Unió átlaga -14,9% volt.

A litván és a finn visszaesés természetesen így is jelentős, de látva a legsúlyosabban érintett országokat (például Spanyolországot, ahol a kibocsátás majdnem negyede elveszett fél év alatt) felvetődik a kérdés, hogy mit csináltak máshogy a litvánok és finnek, hogy el tudták kerülni a meredek zuhanást abban a két félévben, amikor a járvány a legnagyobb pánikot okozta a gazdaságban?

A korlátozó intézkedések hatása?

A szerző Zsoldos Ákos felteszi a kérdést, hogy a korlátozások szigorúsága arányban van-e a gazdasági visszaeséssel. Ezt alátámasztaná, hogy Svédországban is alacsony volt a visszaesés, Spanyolországban és Olaszországban pedig nagy. Viszont a litván és finn példát látva pedig kevésbé van így. A finneknél még akár találhatnánk is összefüggést, mert európai összevetésben ők a kevésbé szigorú országok közé tartoztak. Csakhogy a járvány tetőpontján még így is szigorúbbak voltak a svédeknél, a gazdasági visszaesésük mégis sokkal kisebb. Litvánia pedig európai szinten is a legszigorúbb országok között volt, a tetőzéskor az olasz helyzethez hasonló erejű korlátozások voltak érvényben – mégsem estek akkorát.

Elemzők a litván és finn „csoda” kapcsán az intézkedésekkel kapcsolatban inkább ellentétes hatásokat emelnek ki, és a két ország kormányfői is a szigorú intézkedésekre az alacsony visszaesés egyik okaként hivatkoznak. Vélhetően a szigorú intézkedéseknek tudható be ugyanis, hogy a járvány mindkét országban rendkívül alacsony esetszámot okozott, a finneknél a korai elfojtás után nem is volt szükség további szigorításra.

A terjedés lassúságában közrejátszhatott az intézkedések mellett az is, hogy mindkét ország kifejezetten ritkán lakott.

Ennek hatását nem szabad lebecsülni, hiszen egy ritkán lakott országban a járvány nehezen éri el a távoli helyeket, és a népes városok hiányában egy-egy gócpont is eleve kisebb.

A szerző felveti, hogy

ideje leszámolni azzal a fals felfogással, hogy magának a korlátozás bevezetésének jelentős hatása van a gazdasági aktivitásra. A pontos megfogalmazás úgy hangzik, hogy a visszaesés mértéke a lakosság félelmétől, és az ebből eredő önkorlátozástól, illetve az elrendelt intézkedések betartásától függ.

A kormány és az elemzők interpretációja szerint a járvány gyors elfojtása a szigorú intézkedésekkel csökkentette a lakosság félelmét, és emiatt a gazdasági aktivitás hamarabb kezdte meg a visszarendeződést, mint például az elnyújtottabb lefolyású Svédországban.

A valódi ok a gazdaság szerkezetében keresendő

Ha csak a járványhelyzet alakulásán múlt volna a gazdaság első féléves teljesítménye, akkor a mi régiónk országaiban sem lett volna két számjegyű visszaesés, hiszen a tavaszt járványügyi szempontból egészen olcsón megúsztuk. Ehhez képest Magyarországon az első és második negyedévben összesen 14,9%-os volt a visszaesés 2019 utolsó negyedévéhez képest, de Szlovákiában is 13,5%-os volt a visszaesés. Az persze érthető, hogy Spanyolországban és Olaszországban a lakosság is óvatosabb volt az első hullám idején, hiszen ott tavasszal rendkívüli méreteket öltött a járvány, de a visszaesés oka nem szűkíthető le mindössze erre.

Nem lebecsülve a járványhelyzet okozta lakossági hozzáállást, a visszaesés mértékét magyarázó okokat sokkal inkább a gazdaság szerkezetében kell keresni.

A nagy visszaesést mutató országokban, Olaszországban és Spanyolországban a turizmusnak jelentős súlya van a gazdaságban, a második negyedévben pedig gyakorlatilag teljesen elmaradtak a külföldi turisták.

Mindkét mediterrán országban a gazdasági kibocsátás több mint egytizede köthető közvetve a turistákhoz, így érthető, ha nagyobb ütést szenvedtek ezek az országok. A finnek és a litvánok ezzel szemben sokkal kisebb mértékben támaszkodnak a szektorra, a 2019-es adatok szerint mindkét országban 1,8% volt a közvetlen turizmus súlya a gazdaságban.

A gazdasági szerkezetet vizsgálva egyéb tényezők is magyarázhatják a relatíve jó litván és finn GDP-adatot. Finnországban például erős az infokommunikációs ágazat és a közszféra gazdasági súlya is – ezek mind olyan ágazatok, amelyek nem szenvedtek el jelentős ütést a válság alatt.

Mindkét ország legnagyobb súlyú gazdasági ágazata a feldolgozóipar, Litvániában a GDP 18,4, Finnországban 17% a súlya (ez utóbbi megfelel az EU országok átlagának). A feldolgozóipar teljesítménye így a legfontosabb indikátora a gazdasági kibocsátásnak, és azt látjuk, hogy sem a finn, sem a litván ipar nem zuhant akkorát a válság idején, mint az az európai országokban jellemző volt.

Olaszországban 46, Spanyolországban pedig 38% feletti volt az ipari teljesítmény visszaesése áprilisban éves alapon, addig Litvániában ez 13,4, Finnországban pedig mindössze 4,6% volt. A kérdés csak az, hogy ez minek tudható be.

A gazdaság összetétele egészségesebb, a két ország kitettsége rövid távon enyhébb

Finnország esetén teljesen, Litvániánál pedig többé-kevésbé látszik a nagykép, ami a gazdasági teljesítményt magyarázza.

A feldolgozóipari ágazatok közül is leginkább az autóipar volt az, amelyik nagy ütést szenvedett el (többek között ez magyarázza a mély magyar, cseh és szlovák visszaesést, és részben a kis autóiparnak tudható be a kisebb lengyel visszaesés).

Finnország ipara azonban kis mértékben támaszkodik az autóiparra (főleg kapcsolódó termékekkel), és a feldolgozóipara jelentős mértékben diverzifikált. Az ágazatban a legnagyobb súlya az elektronikai termékek gyártásának van, az informatikai szolgáltatások exportjában pedig a világelsők között van az ország. Ezeket a területeket nem érintette annyira hátrányosan a járvány.

A járműgyártás területén főleg a hajók és a vasúti járművek gyártása a jellemző, ahol hosszú hónapokkal korábban leadott megrendelésekre dolgoznak, így a járvány hatásai is csak majd hosszú hónapokkal később érezteti a hatását a gazdaságban. Az országban ezen kívül mezőgazdasági gépeket is gyártanak, amelyek nem akkora késéssel ugyan, de szintén nem azonnal követik le a gazdasági visszaesést –a mezőgazdaság ráadásul nem szenvedett el nagy visszaesést.

Erős továbbá a vegyipar és a gyógyszergyártás, akiket – a biológiai válságból eredően – egészen máshogy érintett a járványhelyzet. Tradicionálisan magas a K+F beruházások aránya, a gazdaságban magas a hozzáadott-értékteremtés és a digitalizáltság foka.

Finnországban emellett alacsony a külföldi beruházások aránya, és általánosságban is kevésbé nyitott gazdaságról beszélünk (és a külkereskedelmi partnerek is nagyban diverzifikáltak), így kisebb a függőség a külpiacok felé, az ellátási láncok vagy a felvevőpiacok zavara nincs akkora hatással a termelésre, mint Magyarországon.

Az országgal kapcsolatban emellett elmondható, hogy a szociális védőháló kiterjedt, így a munka nélkül maradt, vagy az állását féltő lakosságnak is nagyobb lehet a vásárlási hajlandósága (ez utóbbi tényező egyébként együttesen magyarázhatja a relatíve alacsony dán, norvég és svéd visszaesést is).

Litvániára már mindez nem teljesen igaz, de az tény, hogy az autóiparnak itt sincs jelentős súlya az iparon belül, és bár nyitott gazdaságról van szó, az exportcikkek között mégis számos olyan jószágot találunk, amelyekre a válság során nőtt a kereslet.

Ilyen például a bútorgyártás (a faipar és a bútorgyártás Finnországban is erős), amely az export nagyjából 7-8%-át teszi ki, és az elektrotechnikai cikkek exportja még ennél is nagyobb részt hasít ki az exportból –ez a legjelentősebb feldolgozóipari alág. A fertőtlenítők, gyógyszerek és vegyi anyagok exportja itt is több mint 5%-ot tesz ki az exportból, de jelentős az orvosi eszközök eladása is.

Természetesen minden európai országban jelentős gazdasági mentőcsomagot fogadtak el, de a litván csomag ezek közül egészen nagy volt, a GDP 15%-át is elérte az összege a közvetett költségekkel együtt.

Finnországra és Litvániára emellett általánosan igaz, hogy magas a digitalizáció foka, azaz a lakosság és a vállalatok sokkal könnyebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, mint egy átlagos, alacsonyabban digitalizált európai országban.

Ennek a hatása cseppet sem lebecsülendő, gondoljunk csak a lakossági vásárlásokra, a munkatermelékenység fennmaradására, vagy a vállalati beszerzésekre, amelyek a kiforrott megoldások miatt sokkal gördülékenyebbek voltak.

Az alacsony első féléves visszaesés ellenére a legtöbb közgazdász arra számít, hogy a litván és a finn gazdaság idei meredek visszaesését még a következő évben sem dolgozza le. A munkanélküliséget pedig nekik sem sikerült elkerülni, Litvániában várhatóan 10, Finnországban pedig 8% körül alakulhat a következő év folyamán a munkanélküliségi ráta.

Szlovákiának van az esélye a fejlődésre, de sok minden múlik a kormányon

Július elején egy bizarr politikai jelenségnek lehettünk a tanúi. A kormányhivatal közzétette, hogy a kormány és a Volkswagen képviselői aláírtak egy szándéknyilatkozatot, mely szerint fél milliárd eurónyi beruházás készül a pozsonyi VW üzemben. Viszont pár perc után a kormányhivatal kérte a hír visszavonását. Ennek járt utána Ronald Ižip a Trend főszerkesztő-helyettese. Illetve miképp jönnek a külföldi beruházások, és mi lehet ebben a kormány szerepe.

Ižip szerint a VW esetében arról volt szó, hogy Szlovákia lehetne az egyik olyan ország, amely a Törökország helyébe lépne, hiszen a vállalat kész volt oda beruházni, de a geopolitikai és a gazdasági helyzet miatt végül is elállt ettől a szándékától.

A portál beszámolt arról is, hogy egy hónappal az eset után a Porsche jelentett be egy negyedmilliárdos beruházást a Vág völgyébe, anélkül, hogy különösebb beruházási ösztönzőket kért volna.

A jelenlegi kormány számára ez akár azt is jelenthetné, hogy a szlovák gazdaság még mindig versenyképes, még mindig meg van a vonzereje a befektetők számára, de Ižip szerint a beruházások más ok miatt érkeznek.

Tény, hogy a Doing Business lista szerint a Dzurinda és Mikloš reformjait követően Szlovákia bírt a legattraktívabb vállalkozói közeggel volt a térségben, majd öt év múlva megelőzött bennünket Csehország és Lengyelország.  2020-ra a helyzet kiegyenlítődött, de kétségtelenül Lengyelország – már csak a nagysága miatt is – bír a legnagyobb vonzerővel, a külföldi tőkével szemben. Szlovákia csupán ott tud vele versenyezni, ahol erős az infrastruktúra kiépítettsége, illetve a meglévő vállalatok között működik bizonyos szinergikus hatás, mint például az autóiparban.

Kelet-Európa megfeszíti az izmait

A koronavírus-válság a vártnál jobban érinti a szlovák gazdaságot. Noha a közgazdászok szerint a fogyasztás már majdnem elérte a válság előtti szintet, és az ipari termelés is visszapattant a mélységből, de naiv azt gondolni, hogy a gazdaság a gyors fellendülés felé halad. A nyugat-európai országok jelenlegi adatai azt mutatják, hogy a gazdasági aktivitás a júniusi fellendülés után a nyári hónapokban a válság előtti érték 90%-án mozog. Ez nem jó jel a koronajárvány második hulláma előtt.

A koronavírus-járvány, viszont paradox módon Szlovákia és a térség számára óriási lehetőségeket teremt. Jóval többet, mint pár milliárdot az EU megújulási csomagjából, hiszen

várható, hogy az elkövetkező öt évben a deglobalizációs folyamatok miatt akár a beszállítói hálózat termelésének a negyede biztonságosabb, kevésbé sérülékeny országokba települ át.

A nagy világcégek, alaposan átértékelik a beszállítói és vásárlói hálózatukat, és a termelés jobban fog összpontosulni az egyes régiókban. Míg az európai cégek termelésüket kihelyezték az olcsó munkaerővel bíró Ázsiába, a járvány, illetve Trump vámpolitikája rámutat arra, hogy van értelme Kelet-Európában beruházni.

Ižip meg a VW és a Porsche beruházását már a fenti jelenség első fecskéinek tartja, de megjegyzi, hogy jó volna, ha nem az utolsók lennének.

A VW-es hír visszavonása azt jelzi, hogy Wolfsburgban még nem történt meg a végső döntés, és még elemzik, hogy az egyes országok milyen kedvezményeket nyújtanak, és ez már rég túlmutat az adókedvezményeket, vagy az állami beruházási támogatásokon. És ebben minden V4-es tagország versenytárs.

A racionális gazdaságpolitikusok már rég elkezdték fejleszteni a vállalkozói közeget, hogy a beruházók érkezzenek akár állami ösztönzők nélkül is. Ižip szerint

érdekes lesz figyelni melyik ország mennyit is költ a gazdaságmentő csomagokból a vállalkozói közeg reformjára. Ha a többiek költenek rá, és Szlovákia nem, akkor nagyon hamar lemarad gazdaságilag.

Ižip megemlíti, hogy mivel az EU mentőcsomagját a következő nemzedék fogja törleszteni, ezért jogos, hogy azt olyan reformokra költsék, amik segítik a gazdasági és a társadalmi fejlődést. Hogy az alapból meríteni lehessen, szükség lesz olyan stratégiai reformokra, amelyek növelik a versenyképességet.

Szlovákia számára az egyik ilyen terület az adó és járulékrendszer átalakítása, hiszen ebben az utóbbi években nagyon lemaradtunk.

Ižip abban látja a legnagyobb veszélyt, hogy a kormányprogramban nagyon kevés olyan elem van, ami a stratégiai reformokról szólna, márpedig ezeket októberig be kell nyújtani Brüsszelnek. Úgy tűnik az OĽaNO a hangsúlyt az egészségügy átalakítására helyezné, de valószínű nem lesz elég a brüsszeli jóváhagyáshoz, ha csak új kórházakban gondolkozunk, hanem az egészségügy finanszírozását is át kell majd alakítani. Teoretikusan a források akár harmadát is erre fordíthatná a kormány, ami politikailag is jól eladható tevékenység lenne.

Adóreform még beláthatatlan

A közgazdászok és a vállalkozói szövetségek bemutatnak különböző terveket, hogy Szlovákia miképp szabaduljon ki a jelenlegi alacsony hatékonyságú gazdaságból, amit “összeszerelő műhelyként” jellemeznek.  A magasabb hozzáadott érték és a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében jelent meg nemrég az Adómanifesztum 2020 kezdeményezés. 15 szervezet jóval alapvetőbb lépéseket javasolt, mint a kormány által nemrég jóváhagyatott vállalkozói törvénycsomagja. Jobban érinti az adó-átalakítást, az innovációk és beruházások támogatását. Sajnos annak ellenére, hogy sok javaslatuk könnyen és gyorsan bevezethető lenne, a pénzügyminisztérium nem foglalkozott vele.

A pénzügy most elsősorban az adóelkerülésekkel, az adóparadicsomokba kivitt jövedelmekkel foglalkozik. Bár állítják, készítenek elő egy komplex adóreformot, de ennek mélysége attól is függ, mennyit tudnak az EU-s mentőcsomagból erre kiszakítani.

Három területet említenek – a gyorsított leírásokat, a veszteségek leírását, illetve a munka adó- és járulékterheinek a csökkentését.

A gyorsított leírások elsősorban az IPAR4.0 technológiáira vonatkozna, ahol a leírási idő akár a felére csökkenhetne, és akár egy leírási bónuszt vezetnének be, ezzel ösztönözve az innovatív beruházásokat.  A munka adó- és járulékterhei a legmagasabbak Európában. A vállalatok jelenleg a bruttóbér 35 százalékát fizetik szemben az ausztriai 20%-kal.

Ez a három lépés akár segíthetne a vállalkozói környezeten, de egyrészt megkésettek, és nincs mögöttük politikai konszenzus. Maga a tárcaközi egyeztetés elvisz 9-10 hónapot, tehát leghamarabb 2022-ben lehetne bevezetni.

A többi forgatókönyv Ižip szerint csak rosszabb lehet, például, ha az adóreform csak mini-reformként valósul meg. Szlovákia nem engedheti meg, hogy lemaradjon a térség országaitól, mondjuk az adó vagy az elvándorlás területén. Az elvándorlás területén már vesztésre áll, hiszen a fiatal, képzett munkaerő folyamatosan vándorol a jobb feltételekért Csehországba. Míg Csehországban nem csökken a lakosságszám, Szlovákia könnyen egy évtizeden belül demográfiai lejtmenetbe válthat, akár negyedével csökkenhet a munkavállalók száma. Míg két évtizeddel ezelőtt Szlovákia megelőzte gazdaságilag Lengyelországot, ez már rég a múlt. Ha Magyarország jól fogja felhasználni az EU-s forrásokat, akkor könnyen visszaelőzhet. A magyarok 9 százalékos társasági adója világosan mutatja, hogy gazdaságukat versenyképes, beruházásbarát kívánják átalakítani.

Ižip azzal zárja sorait, hogy

Szlovákia nem sziget, nem lehet bekeríteni, még ha sokan ezt is akarnák. A közös európai létnek az az előnye, hogy az országok közötti versengés megmutatja, mit csinálunk jól és mit rosszul. Sok mindent már kitaláltak és működtetnek. Elegendő megtalálni a kedvet és az elhatározottságot, hogy átültessük ezeket a működő reformokat nálunk is. Ez már az új kormányon múlik, hogy az óriási lehetőséget ne rontsa el.
(Írta: Matus Tibor. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)