Duna, ami összeköt embereket, régiókat, megyéket

2020. szeptember 16-án a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával rendezték a 3. Duna-konferenciát Komáromban, amelyben a Rába-Duna-Vág Európai Területi Társulás (RDV ETT) idei működési és fejlesztési aktivitásait, illetve a szlovák-magyar határszakasz nyugati részének nagyobb fejlesztéseit tekintették át.

A RDV ETT-t három megye alapította (Győr-Sopron-Moson, Komárom-Esztergom és Nagyszombat), hogy ennek a határtérségnek segítse a közeledését, segítséget nyújtson az Európai Uniós programok kihasználásában. Későbbiekben csatlakozott hozzájuk a Pozsony és a Nyitra megyei önkormányzat, illetve Pest megye, amivel lefedik a szlovák-magyar határszakasz nyugati felét. A határszakasz keleti részén a Via Carpatia EGTC tölt be hasonló szerepet.

Németh Zoltán a Győr-Moson-Sopron megyei közgyűlés elnöke az elkövetkező két évben vezeti majd a RDV ETT-t, aki rotációban a Nagyszombat megyei Jozef Viskupič, illetve a Komárom-Esztergom megyei Popovics György után vette át a pozíciót.

Megkérdeztük, milyen tervekkel lát neki az elnökségnek. Új tervek nincsenek, a már elindított munkát igyekszik folytatni – jelentette ki Németh Zoltán, és ezzel kapcsolatban kiemelte, a hat megye jelentős erőt képvisel, ahol nagyon fontosak az emberi kapcsolatok a megyei döntéshozók között is, hiszen a Kisprojekt-alap monitoring bizottságában is megegyezésre kell jutni, és együttesen jobban tudják képviselni a térségi igényeket akár a két ország minisztériumaival szemben is.

Ezt a hozzáállást kell fenntartani, hogy ez a nyugati határszakasz továbbra is ennyire sikeres maradjon az uniós források merítésénél.

A határszakaszon két újdonságot is bevezettek a kiírásoknál, ez egyik az akciótervekből összeállított programcsomagok pályáztatása, illetve

a Kisprojekt-alap, ami teljesen újdonság, mivel a határon átnyúló programokban eddig ezt a módszert nem használták.

A Kisprojekt-alapnál ugyanis a kis léptékű 20-50 ezer eurós pályázatokra az illetékes EGTC (nyugaton a RDV-ETT, keleten a Via Carpatia) hirdeti meg a kiírást, bírálja el, folyósítja a támogatást, illetve ellenőrzi a pályázatok végrehajtását. Németh Zoltán szerint ez egy valóban jó példa, egy itteni fejlesztés, ami után több európai ország is érdeklődik az átvételében. Németh Zoltán, az osztrák magyar határon átnyúló együttműködési program monitorbizottságában is felveti, mint követendő modellt.

Az új elnök kiemelte az akciótervekből összeállított projektcsomagokat is, hiszen itt a térségi vállalkozóknak a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó szervezeteknek kellett összeállniuk és innovatív pályázatokat leadni egy-egy ágazatban.

Németh Zoltán Győr Sopron megye

Németh Zoltán kitért a közeljövőre, hiszen a járványhelyzetre reagáló új EU-s alap is újfajta megoldásokat kíván.

A nyugat-magyarországi gazdasági régión belül feladat, hogy a gazdaságfejlesztés egyes elemeit kiterjesszék a szomszédos régiókra is. Például ennek egyik eleme lehetne a Győrt-Dunaszerdahellyel összekötő gyorsforgalmi út, vagy a turisztikai együttműködések , beszállítói hálózatok kiépítésének erősítése.

Megkérdeztük még, hogy a Győr-Sopron megyei munkanélküliségre miképp hatott a koronavírus-járvány.  Németh Zoltán elmondta, hogy a járvány előtt 1% alatti volt a hivatalos munkanélküliség, ami munkaerőhiányt jelentett gyakorlatilag, és fontosnak tartották, hogy az Ausztriába ingázókat próbálják itthon tartani, amiben az is segített, hogy a bérek is komolyan fejlődtek. A járvány hatását a régió munkanélküliségének növekedésére egy-két százalékosra becsülte.

RDV ETT

A konferencia célja volt, hogy a résztvevők az előadásokon keresztül valós válaszokat kapjanak arra, hogyan használják ki az itt élők közösen a Duna által biztosított lehetőségeket, hogyan segítsék közösen egymást a szakmaiságon túl az emberi kapcsolatok kialakulásában és megerősítésében.

Meg kell találni a közös kitörési pontokat, és összekapcsolni a látványosságainkat, értékeinket és szolgáltatásainkat, az ennek hatására ide érkező évente több százezer látogató óriási növekedést jelentene a régió életében.

Az idegenforgalom ugyanis a gazdaság egyik legfontosabb területe, a társadalmi és gazdasági élet egy olyan része, amely közvetlenül hatással van más ágazatok fejlődésére is.

A Duna régió az egyik legígéretesebb turisztikai desztinációja Európának. A lassú és fenntartható turizmus, amely egyre nagyobb teret kap, ahol egyre többen fedezik fel újra a helyi, regionális értékeket és a kialakult járványhelyzet is sokakat visszaterel a regionalitás fontosságához.

(Az írást Matus Tibor készítette. A cikk megjelent a ma7.sk oldalon.)

A válság mögött húzódó esély

Szlovákia fennállása legnagyobb gazdasági visszaesését éli. A vállalatok bevételkieséssel küzdenek, visszahúzza őket a logisztika akadozása. Ráadásul az ország ki van szolgáltatva az autógyártásnak, ami függ az ezernyi beszállító láncolatától, és válságban nem az autó az egyik legfontosabb célterméke a fogyasztónak.

Talán ezért is át kellene gondolni az ország gazdaságának, vállalatainak további fejlődését, hogyan lehetne fejleszteni a helyi gazdaságot, és főleg miképp lehetne javítani az innovációs kedvet. Márpedig az innováció az, ami az elmúlt tíz évben stagnált az országban, ahol az európai rangsorokban már csak Romániát előzzük meg.

Ahhoz, hogy nyertesen lábaljunk ki a koronavírus-válságból, a tizenkét évnyi Fico-kormányzás reformnélküliségét kellene behozni. Olyan reformokra lenne szükség, amelyek átalakítják az egyoldalú gazdaságszerkezetet, javítják a vállalkozói környezetet és versenyképesebbé teszik a vállalatokat. Netán még vonzóvá is teszik az országot a beruházások előtt.

Minden válság egyben lehetőség is, hogy valamit másképp, jobban csináljunk a jövendőben, ráadásul az ország abba a kellemes helyzetbe került, hogy megvan a reformokra szükséges forrás az EU grandiózus gazdaságmentő csomagjából. Talán már csak az elképzelés hiányzik, hogyan is kellene az egész átalakításba belevágni.

A magasabb hozzáadott érték és a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében jelent meg nemrég az Adómanifesztum 2020 kezdeményezés. A mintegy 15 munkáltatói szövetség jóval alapvetőbb lépéseket javasolt, mint a kormány nemrég jóváhagyatott vállalkozói törvénycsomagja. Elsősorban az adórendszerre koncentrálnak, s érdemes megvizsgálni, mit javasolnak.

Az első pontban javaslatokat tesznek az innovációs tevékenység és a beruházások radikális támogatására. Ennek egyik eleme a szuper-adóbeszámítás kibővítése. Az adóalapból a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek 150, illetve 2020-tól a 200%-a már eddig is levonható volt. A javaslat az eddig elismert tevékenységeket kibővítené például a prototípus előállítása, annak vizsgálatai, a certifikátumok, a technikai leírások elkészítése, vagy az innovációval összefüggő képzések költségeire. Javaslatot tettek a Patent Box (szabadalmi csomag) kibővítésére, melyben a szellemi tulajdon után járó jövedelmek további adómérséklését szeretnék elérni. A szuperleírásokat kiterjesztenék az összes olyan beruházásra, amely javítaná a termelékenységet, vagy amelyek magas hozzáadott értéket képviselnek (automatizálás, robotika). Tulajdonképp ezzel erősítenék Szlovákia csatlakozását az IPAR 4.0 folyamataiba.

A manifesztum egyben javasolja az állami támogatások feltételeinek egyszerűsítését, hogy minél több vállalat csatlakozhasson ezekhez. A vállalatok feltőkésítése céljából javasolják, hogy a visszaforgatott jövedelem ne legyen megadóztatva. Az eszközök amortizációját (értékcsökkenését) is reálisabbá tennék, hiszen a jelenlegi modern technikák (pl. számítógépek) már 2 éven belül elavulnak, miközben a könyvelésben 4 évig lehet csak leírni az értéküket. Hasonlóan átgondolandó például az épületek 40 éves leírása. A manifesztum még foglalkozik a nyereségek és a veszteségek igazságosabb elszámolásával, vagy az áfatörvényekkel. 

Persze ez csak javaslat, amivel a pénzügyminisztériumnak nem ártana foglalkoznia, hiszen egy adójavaslat ágazatközi egyeztetése és törvényi elfogadása minimálisan 9-10 hónapot vesz igénybe, tehát leghamarabb 2022-re tudnák azt bevezetni. És ez csak a vállalkozói környezet.

Amiben a legjobban lemaradtunk régiós vetélytársaink mögött, az a munka adó- és járulékterhei. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a munkabérünk jelentős részét elviszik az adók és a járulékok, hanem azt is, hogy a szlovák munkabérköltségek már nem versenyképesek a régióban a külföldi befektetők előtt, hiszen ez a költség órára átvetítve lassan eléri a csehországiét. Persze ezek bevételek a költségvetésnek, nehéz róluk lemondani, más adóbevételekkel kellene kiváltani őket.

Ennek a reformjában többek között az is benne van, hogy esetleg a kormány javíthatna a romló demográfiai adatokon egy családközpontú adóztatási rendszerrel. A szlovákság most döbben rá, hogy tíz éven belül a munkavállalók száma akár a negyedével is csökkenhet. Nem csak az elöregedés, de a fiatalok elvándorlása miatt is. Mi, felvidéki magyarok a rendszerváltozás óta tapasztaljuk, hogy a fiataljaink közül, főleg akik Magyarországon járnak egyetemre, inkább kint maradnak a munkalehetőség, a jobb feltételek miatt. A szlovákság ezt szintén átéli, csak Csehországgal szemben. Aránytalanul megnőtt a cseh egyetemeken tanuló szlovákiaiak száma, és közülük is sokan már ott képzelik el a jövőjüket. Ezzel nemcsak emberfőt veszítünk, hanem a társadalom legképzettebb tagjai fognak hiányozni a munkaerőpiacról. Márpedig a befektetőknek nemcsak olcsó, de jól képzett munkaerőre is szüksége lesz.

A fentiek csak kiragadott pontok ahhoz, hogy az ország versenyképességéről, tőkevonzásáról gondolkodjunk. Beszélhetnénk a bankrendszerről, a háztartási megtakarításról, az eladósodottságról, a kis- és középvállalataink termelékenységéről, exporthajlandóságáról, innovációs készségeiről. A regionális lemaradást évtizedek óta cipeljük, próbálták összemosni az autópályák fejlesztésével, de láthatóan a sztrádák is inkább a pénz kisíbolásáról szóltak, mint a hatékony építésről. Talán az energiahatékonyság már képbe került, de csak addig a mértékig, amíg azt az EU-források finanszírozták. Amiről pedig szinte alig vitáztunk, az a családok, a gyermekvállalás kérdése.

Hogy miért érdekes mindez? A térségnek valóban van esélye, hogy a járványválságból nyertesként jöjjön ki, hiszen egyes szakértők szerint a globális vállalatok az elkövetkező öt évben áthelyezhetik a beszállítói hálózatuk termelésének legalább a negyedét. Már nemcsak a munkaerő olcsósága fogja meghatározni a beruházó helyszínválasztását, hanem a piacoktól való távolság, a biztonság, a képzett munkaerő vagy a jó üzleti környezet is. Bár a V4 vezetői láthatóan tudnak együttműködni, de országaink bizony kemény versenytársak a külföldi befektetőkért, a beruházásokért folyó harcban, és ebben Szlovákia láthatóan lemarad.

Esélyünk van, csak az időnk kevés. Régiós társaink a 2008-as válság után – ki józanságból, ki kényszerből – folyamatosan alakították át a gazdasági környezetüket. Nem egyetlen huszárvágással, de apró, átgondolt, egymásra kötődő intézkedések fokozatos bevezetésével. Többéves egyeztetéssel és tervezéssel. Minden átalakítás pénzbe kerül, aminek a megtérülése kicsit mindig kérdéses. Most Szlovákia is esélyt kapott, hiszen az EU csomagja pont a reformfolyamatokat segítené, csak félő, hogy a pénz mögé nem tudjuk odatenni a hatékony terveket, mivel ezek kidolgozására csak pár hónapunk van. Talán át kéne venni mások sikeres receptjeit, csak legyen hozzá bátorság.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/37. számában. Írta Matus Tibor.)