Csodát tett két európai ország: de miért úszták meg ilyen olcsón a koronavírus-válságot?

Portfolio.hu annak járt utána, hogy Litvánia és Finnország miért szenvedett el lényegesen kisebb GDP-visszaesést, mint az EU átlaga. Az elemzők szerint ennek egyik oka a járvány gyors visszaszorítása a szigorú intézkedésekkel, hiszen így a gazdasági aktivitás hamarabb normalizálódhatott. Ha csak a járványügyi intézkedések sikere lenne az alacsonyabb visszaesés oka, akkor a mi régiónknak is alacsonyabb visszaesést kellett volna elszenvednie, de nem így történt. A magyarázat a gazdaság szerkezetében, azon belül is főleg a feldolgozóipar összetételében keresendő.

Finnország korona-kovácsok
Fotó: ma7
Illusztráció

Az első féléves európai GDP-adatoknál, a meredek visszaesések között szemet üthet két ország, ahol a kontinens átlagához képest sokkal alacsonyabb volt a gazdasági visszaesés.

Finnországban a visszaesés 5,1%-os volt az első félévben, Litvániában 5,4%. Az Unió átlaga -14,9% volt.

A litván és a finn visszaesés természetesen így is jelentős, de látva a legsúlyosabban érintett országokat (például Spanyolországot, ahol a kibocsátás majdnem negyede elveszett fél év alatt) felvetődik a kérdés, hogy mit csináltak máshogy a litvánok és finnek, hogy el tudták kerülni a meredek zuhanást abban a két félévben, amikor a járvány a legnagyobb pánikot okozta a gazdaságban?

A korlátozó intézkedések hatása?

A szerző Zsoldos Ákos felteszi a kérdést, hogy a korlátozások szigorúsága arányban van-e a gazdasági visszaeséssel. Ezt alátámasztaná, hogy Svédországban is alacsony volt a visszaesés, Spanyolországban és Olaszországban pedig nagy. Viszont a litván és finn példát látva pedig kevésbé van így. A finneknél még akár találhatnánk is összefüggést, mert európai összevetésben ők a kevésbé szigorú országok közé tartoztak. Csakhogy a járvány tetőpontján még így is szigorúbbak voltak a svédeknél, a gazdasági visszaesésük mégis sokkal kisebb. Litvánia pedig európai szinten is a legszigorúbb országok között volt, a tetőzéskor az olasz helyzethez hasonló erejű korlátozások voltak érvényben – mégsem estek akkorát.

Elemzők a litván és finn „csoda” kapcsán az intézkedésekkel kapcsolatban inkább ellentétes hatásokat emelnek ki, és a két ország kormányfői is a szigorú intézkedésekre az alacsony visszaesés egyik okaként hivatkoznak. Vélhetően a szigorú intézkedéseknek tudható be ugyanis, hogy a járvány mindkét országban rendkívül alacsony esetszámot okozott, a finneknél a korai elfojtás után nem is volt szükség további szigorításra.

A terjedés lassúságában közrejátszhatott az intézkedések mellett az is, hogy mindkét ország kifejezetten ritkán lakott.

Ennek hatását nem szabad lebecsülni, hiszen egy ritkán lakott országban a járvány nehezen éri el a távoli helyeket, és a népes városok hiányában egy-egy gócpont is eleve kisebb.

A szerző felveti, hogy

ideje leszámolni azzal a fals felfogással, hogy magának a korlátozás bevezetésének jelentős hatása van a gazdasági aktivitásra. A pontos megfogalmazás úgy hangzik, hogy a visszaesés mértéke a lakosság félelmétől, és az ebből eredő önkorlátozástól, illetve az elrendelt intézkedések betartásától függ.

A kormány és az elemzők interpretációja szerint a járvány gyors elfojtása a szigorú intézkedésekkel csökkentette a lakosság félelmét, és emiatt a gazdasági aktivitás hamarabb kezdte meg a visszarendeződést, mint például az elnyújtottabb lefolyású Svédországban.

A valódi ok a gazdaság szerkezetében keresendő

Ha csak a járványhelyzet alakulásán múlt volna a gazdaság első féléves teljesítménye, akkor a mi régiónk országaiban sem lett volna két számjegyű visszaesés, hiszen a tavaszt járványügyi szempontból egészen olcsón megúsztuk. Ehhez képest Magyarországon az első és második negyedévben összesen 14,9%-os volt a visszaesés 2019 utolsó negyedévéhez képest, de Szlovákiában is 13,5%-os volt a visszaesés. Az persze érthető, hogy Spanyolországban és Olaszországban a lakosság is óvatosabb volt az első hullám idején, hiszen ott tavasszal rendkívüli méreteket öltött a járvány, de a visszaesés oka nem szűkíthető le mindössze erre.

Nem lebecsülve a járványhelyzet okozta lakossági hozzáállást, a visszaesés mértékét magyarázó okokat sokkal inkább a gazdaság szerkezetében kell keresni.

A nagy visszaesést mutató országokban, Olaszországban és Spanyolországban a turizmusnak jelentős súlya van a gazdaságban, a második negyedévben pedig gyakorlatilag teljesen elmaradtak a külföldi turisták.

Mindkét mediterrán országban a gazdasági kibocsátás több mint egytizede köthető közvetve a turistákhoz, így érthető, ha nagyobb ütést szenvedtek ezek az országok. A finnek és a litvánok ezzel szemben sokkal kisebb mértékben támaszkodnak a szektorra, a 2019-es adatok szerint mindkét országban 1,8% volt a közvetlen turizmus súlya a gazdaságban.

A gazdasági szerkezetet vizsgálva egyéb tényezők is magyarázhatják a relatíve jó litván és finn GDP-adatot. Finnországban például erős az infokommunikációs ágazat és a közszféra gazdasági súlya is – ezek mind olyan ágazatok, amelyek nem szenvedtek el jelentős ütést a válság alatt.

Mindkét ország legnagyobb súlyú gazdasági ágazata a feldolgozóipar, Litvániában a GDP 18,4, Finnországban 17% a súlya (ez utóbbi megfelel az EU országok átlagának). A feldolgozóipar teljesítménye így a legfontosabb indikátora a gazdasági kibocsátásnak, és azt látjuk, hogy sem a finn, sem a litván ipar nem zuhant akkorát a válság idején, mint az az európai országokban jellemző volt.

Olaszországban 46, Spanyolországban pedig 38% feletti volt az ipari teljesítmény visszaesése áprilisban éves alapon, addig Litvániában ez 13,4, Finnországban pedig mindössze 4,6% volt. A kérdés csak az, hogy ez minek tudható be.

A gazdaság összetétele egészségesebb, a két ország kitettsége rövid távon enyhébb

Finnország esetén teljesen, Litvániánál pedig többé-kevésbé látszik a nagykép, ami a gazdasági teljesítményt magyarázza.

A feldolgozóipari ágazatok közül is leginkább az autóipar volt az, amelyik nagy ütést szenvedett el (többek között ez magyarázza a mély magyar, cseh és szlovák visszaesést, és részben a kis autóiparnak tudható be a kisebb lengyel visszaesés).

Finnország ipara azonban kis mértékben támaszkodik az autóiparra (főleg kapcsolódó termékekkel), és a feldolgozóipara jelentős mértékben diverzifikált. Az ágazatban a legnagyobb súlya az elektronikai termékek gyártásának van, az informatikai szolgáltatások exportjában pedig a világelsők között van az ország. Ezeket a területeket nem érintette annyira hátrányosan a járvány.

A járműgyártás területén főleg a hajók és a vasúti járművek gyártása a jellemző, ahol hosszú hónapokkal korábban leadott megrendelésekre dolgoznak, így a járvány hatásai is csak majd hosszú hónapokkal később érezteti a hatását a gazdaságban. Az országban ezen kívül mezőgazdasági gépeket is gyártanak, amelyek nem akkora késéssel ugyan, de szintén nem azonnal követik le a gazdasági visszaesést –a mezőgazdaság ráadásul nem szenvedett el nagy visszaesést.

Erős továbbá a vegyipar és a gyógyszergyártás, akiket – a biológiai válságból eredően – egészen máshogy érintett a járványhelyzet. Tradicionálisan magas a K+F beruházások aránya, a gazdaságban magas a hozzáadott-értékteremtés és a digitalizáltság foka.

Finnországban emellett alacsony a külföldi beruházások aránya, és általánosságban is kevésbé nyitott gazdaságról beszélünk (és a külkereskedelmi partnerek is nagyban diverzifikáltak), így kisebb a függőség a külpiacok felé, az ellátási láncok vagy a felvevőpiacok zavara nincs akkora hatással a termelésre, mint Magyarországon.

Az országgal kapcsolatban emellett elmondható, hogy a szociális védőháló kiterjedt, így a munka nélkül maradt, vagy az állását féltő lakosságnak is nagyobb lehet a vásárlási hajlandósága (ez utóbbi tényező egyébként együttesen magyarázhatja a relatíve alacsony dán, norvég és svéd visszaesést is).

Litvániára már mindez nem teljesen igaz, de az tény, hogy az autóiparnak itt sincs jelentős súlya az iparon belül, és bár nyitott gazdaságról van szó, az exportcikkek között mégis számos olyan jószágot találunk, amelyekre a válság során nőtt a kereslet.

Ilyen például a bútorgyártás (a faipar és a bútorgyártás Finnországban is erős), amely az export nagyjából 7-8%-át teszi ki, és az elektrotechnikai cikkek exportja még ennél is nagyobb részt hasít ki az exportból –ez a legjelentősebb feldolgozóipari alág. A fertőtlenítők, gyógyszerek és vegyi anyagok exportja itt is több mint 5%-ot tesz ki az exportból, de jelentős az orvosi eszközök eladása is.

Természetesen minden európai országban jelentős gazdasági mentőcsomagot fogadtak el, de a litván csomag ezek közül egészen nagy volt, a GDP 15%-át is elérte az összege a közvetett költségekkel együtt.

Finnországra és Litvániára emellett általánosan igaz, hogy magas a digitalizáció foka, azaz a lakosság és a vállalatok sokkal könnyebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, mint egy átlagos, alacsonyabban digitalizált európai országban.

Ennek a hatása cseppet sem lebecsülendő, gondoljunk csak a lakossági vásárlásokra, a munkatermelékenység fennmaradására, vagy a vállalati beszerzésekre, amelyek a kiforrott megoldások miatt sokkal gördülékenyebbek voltak.

Az alacsony első féléves visszaesés ellenére a legtöbb közgazdász arra számít, hogy a litván és a finn gazdaság idei meredek visszaesését még a következő évben sem dolgozza le. A munkanélküliséget pedig nekik sem sikerült elkerülni, Litvániában várhatóan 10, Finnországban pedig 8% körül alakulhat a következő év folyamán a munkanélküliségi ráta.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük